Istenem, nyolc év helybetopi (szakkifejezés a laktanyafogságra, Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumának Határőrsége, Bergengóc határ 1987-89), nyolc év sodródás, pangás, reménytelenség.

Nyolc év a legszebb éveinkből.

Nyolc év kormányzás nélkül, nyolc év, az egykori MSZMP másodvonalbeli karrierista politikusainak, „szakértőinek” és az 1990 után felnőtt politikai nemzedék söpredékének börtönében.

Nyolc év totális kudarc, az EU csatlakozás lehetőségeinek elmulasztása, a magyar mezőgazdaság végleges kiiktatása, az egészségügy szétverése, az oktatási rendszer megrogyasztása, a Magyar Honvédség eltüntetése, nyolc év gazdaságpolitika a magyar kis és közép vállalkozások ellen.

Nyolc év olyan korrupció, amit a kádár rendszeren szocializálódott lelkünk is csak döbbenettel szemlélhetett.

Az mszp két miniszterelnöke is megbukott ez idő alatt, de csak akkor, amikor végletes alkalmatlanságuk olyan mértékben vált nyilvánvalóvá, hogy már lendvai ildikó sem merte letagadni (Tudom, le merte, de ez csak az ő hatalmas ez irányú tehetségét bizonyítja).

Az ország miniszterelnökei példátlan mértékben keveredtek bűncselekmények gyanújába, azok közvetlen közelébe mindenféle mszp-én belüli következmény nélkül. Az mszp értelmiségi támogatói sosem vettek tudomást pártjuk mérhetetlen korruptságáról, csak akkor amikor már napi szinten sorjáztak a terhelő vallomások a lapok címoldalin.

És ezek után a nyolc év meghatározó embereivel neki mernek szaladni ennek a választásnak.

Miért ne szabadulhatnánk meg tőlük most?

Miért ne adhatnánk a Fidesznek akkora felhatalmazást, hogy legalább ettől a bandától megszabaduljunk végre?

Ahogy nem csináltak jobb baloldali pártot, a feltehetőleg létező tisztességes baloldaliak, úgy mi sem csináltunk rendesebb jobbos pártot magunknak, ha voltak is keményen gondjaink a Fidesszel és Orbánnal. Akkor meg ezt kell zabálnunk feleim, mert enni muszáj.

Én csak annyit ígérhetek, a magam szerény eszközeivel, hogy a Fidesz kormányt ugyanazzal a határozottsággal fogom támadni, mint az eddigieket, és ugyanolyan hamar kiérdemlik nálam a kisbetűt, mint a D-209, vagy az apró piroska veje.

De most nem méricskélhetünk, nem álmodozhatunk tiszta demokráciáról, felelős szavazókról, makulátlan politikusokról, mert ezek az entitások nem méltóztatnak létezni.

Ma a racionálisan gondolkozó szavazó számára csak két szavazási lehetőség létezik.

A Fidesz, ha teljesen, az utolsó unokaöcsiig, volt szeretőig, üzlettársig le akarja váltani az ember ezt a bandát.

Vagy az LMP, ha azt gondolja, hogy az alapvetően egyenlőre pesti értelmiségi tüneteket mutató, de mégis csak új társaság, legalább képvisel valamit abból, amivel az mszpszdsz kábította a lakosságot nyolc éven át.

A jobbik és az mszp nem opció. A nettó idiotizmus még sose jött be, pedig ezzel próbálkoztak a legtöbbet. Aki pedig komolyan azt gondolja, hogy a korrupcióra való rendkívül erős hajlam a demokrata legfőbb jellemzője az még baloldali értelmiséginek is szánalmas.

Az mdf szavazóknak meg úgyis mindegy.

És az antifák ősztől végre a Fidesz kormány ellen tüntethetnek végre, ami valljuk meg, azért sokkal szórakoztatóbb lesz, mint az eddigi antirasszista gányolás, amikor a saját kormányuk töketlensége, vagy rosszabb esetben a szélsőségesek erősítésétől politikai előnyt remélő tevékenysége ellen kellett volna tüntetniük és nem a parlamenti ellenzék ellen.

Tehát két igazán demokrata szavazat lehetséges csak:

Fidesz/Fidesz

LMP/LMP

A szavazatmegosztás csak mismásolás, vagy a jobb oldali centrum, vagy egy baloldali zöldes.

A Fideszre azért, mert nincs más kormányképes erő, az LMP-re azért, mert kell egy viszonylag tiszta lappal induló ellenzék is.

Aztán, ha ez se jön be, akkor lehet új pártot alapítani valamikor ősszel.

Blogunk témája a kampánycsend idején a szex lesz. Hogy valami örömötök is legyen az életben.