A balatonfenyvesi tanácselnök valamikor az ötvenes években, ha szükségét érezte rendszeresen összehívta a falu és a csatolt községek gyanús értelmiségijeit, akik állami alkalmazásban álltak (a kulákoknak külön koncertet tartott) és leszedte a keresztvizet a külső és belső ellenségről egyaránt.

Az esemény által támasztott legnagyobb kihívás az volt, hogy a szerencsétlen áldozatok valahogy kibírják röhögés nélkül, a rendszerszerűen részeg és nagyon látványosan egyszerű intellektusú népi káder előadásait.

A munkásmozgalmi hevülettől szárnyaló és a teljes Vörös Hadsereget maga mögött tudó, felfele mobil, a teljesítőképessége határait már segédkondásként is feszegető tényező, a felszólamlásai vége felé kemény figyelmeztetéseket intézett az impralistákhoz (imperialistákhoz) és azok egyik jeles vezetőjéhez Vak Milánhoz. MacMillan angol miniszterelnök felfedezése Vak Milán mögött, már csak azért is nehézségbe ütközött, mert a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány helyi kifejeződése rendszeresen ki is hívta a nevezett személyt, a proletárdiktatúra helyi eredményeinek megtekintése mellett egy szellemi párviadalra is a helyi kultúrban.

Ugye érezzük, hogy a kétségtelenül tanulságos erőfelmérőre nem MacMillan gyávasága miatt nem került sor.

A magyarországi kis pártok vezetőinek megrögzött szokása, hogy kihívják Orbán Viktort úton-útfélen mindenféle témában vitára.

Ez az alsódabasi kocsmában is rendszeresen elhangzó mondatra hajaz, miszerint:

„Megmondanám én eztet az Orsós Viktornak is, csak nem mer idegyünni!”

A bokros laja kihítta a Orbán Viktort vitára.

Emésszük ezt az információt!