A satnya magyar demokrácia történetében elsőként jön létre „demokratikus centrum” néven olyan politikai párt, amelyet nem egy társadalmi igény kifejezője, vagyis nem igazából a kiábrándult, bepöccent emberek igénye teremt meg.
Hanem a pénz és a politikai banditák kényszerszövetsége.
A rossz emlékű centrum párt, amelynek kis részben az elmúlt nyolc évet köszönhetjük, egy valódi társadalmi igényt lovagolt meg, ugyan az mszp érdekében, de mégis valódi lelkesedés és aktivisták álltak mögötte. A mégrosszabb emlékű köztársaság párt pedig palotás jános taxisblokád során szerzett népszerűségét lovagolta meg. Ez 1-2 százalékra elég volt, mintahogy még arra sem voltak képesek kapolyi elvtárs milliárdjai.
Az mdf-szdsz brand összegyúrása mögött néhány hánynivágyó bulémiáson kívül, csak az szdsz árnyékban maradt rablói állnak, akik a politikába való visszakapaszkodást, sőt hosszabb távon az ország megkaparintását remélik ettől a projekttől.
Semmi sem fogja jobban tesztelni a magyar választópolgárok maradék eszét, mint az, hogy ez a förmedvény sikeresnek bizonyul-e?
Még a régi szdsz közeli értelmiség erkölcsi nihiljén is kívül esik ez a borzadály, valószínűleg még a „hiteles antifasiszták” listájáról is le lehet kerülni azzal, ha valaki beáll fotózkodni a retkes meg az ibolya közé, a lajos bajusza alá. Vagy ha nem, akkor megint alábecsültük a hazai progresszió fiainak alkalmazkodó képességét.
Nem szeretem az mszp-ét és Isten látja lelkemet, a jobbikot se, de még szdsz tag emberekkel is beszélő viszonyban bírtam maradni.
De azt most megígérhetem, hogy azoknak már előre kimutatkozom és megszüntetem velük a köszönő viszonyt, nem csak erkölcsi alapokon, hanem az elmeállapotra vonatkozó becslés alapján is, akik erre a kanálisból feldifundáló végtermékre szavaznak.
