Szegény pécsieknek nincs elég bajuk, népszórakoztatásként kapnak a nyakukba négy remek kis választást. Először a polgármesteri és még poénból egy önkormányzati egyéni is.  Aztán a Toller kerülete, meg az EP választás egyszerre.

Annyira senki sem perverz, hogy ezt élvezze, de az első menet sok mindent eldönthet, akár az ország kordéjának rúdját is másfele lendítheti.

Vegyük sorra:

Lényegében már tudjuk, hogy milyen seregek sorakoznak fel az ütközethez. A dezertőrökkel és hadiszállítási botrányokkal teli, az általános hadihelyzettől megviselt, megfogyatkozott szocialista hadak erősítést nem, csak új fővezért kaptak Szili Katalin személyében. Ráadásul az új parancsnok azt sem tudhatja a helyi parancsnokokról, hogy érdekeltek-e egyáltalán a győzelmében. Szeretett uralkodójáról ferenc császárról azonban pontosan tudhatja, hogy annak teljesen mindegy, hogy Pécsett mi történik, hiszen ezt a várat már rég kihúzták a császár által megtartani remélt erősségek közül. A despota, érthető örömmel egyetlen potenciális utódját küldte ebbe a legalább is kétséges ütközetbe. Ha Szili nyer, megtagadhatja tőle az utánpótlást, majd rákenheti az EKF projekt néven elhíresült hadászati katasztrófa minden következményét.

Mert ferenc császár elvtársak nem szándékozik ott hagyni a trónt, van terve (kommunikációs) arra, ha Szili Katalin már az első ütközetben elvérzik (Úgy látszik a választók különbséget tudnak tenni a munka és a reprezentatív funkcióban szerzett népszerűség között.)

Az is látszik, hogy az uralkodó nem sok esélyt kíván hagyni riválisának. Piszkos Fredhez hasonlatos szeretetével kitüntetve a házelnököt, Szili Katalin és kampánystábja kétségbeesett tiltakozása ellenére ellátogatott Pécsre, ahol is a Dunántúli Napló beszámolója szerint fél ház előtt tartott szeánszot a válságról, egy olyan teremben, amit még Morvai Krisztina is simán megtölt. A szocialista polgármester kerülte a helyet, mint a hipochonder a járványkórházat, de a helyi média nem habozott jól szerkesztett vágóképekkel illusztrálni azt, hogy az a fél ház tulajdonképpen erősen jóindulatú interpretációja a szomorú tényeknek.

A nagy ember azonban aztán majd az EP választások éjjelén világossá teszi, hogy annak a ténynek, hogy a Fidesz négyszer több szavazatot kapott, mint az mszp, az szdsz meg négyszer annyit, mint ahány önkormányzati képviselője sitten van, nincs köze a kormány mandátumához, az teszi a dolgát, mint eddig és kiír egy újabb kommunikációs tendert.

A zavaros katonai helyzetre jellemző, hogy az mszp Pécsett úgy számíthat akár négy szövetségesre is, (mdf, szdsz, jobbik, valami civil), hogy azok bármelyik pillanatban átállhatnak Fideszhez. Az mdf és az szdsz számára rendkívül kellemetlen lehet az EP választások előtt, egy 1,3 % körüli nagyvárosi polgármesteri eredmény. Mindkettő mindent megtesz majd, hogy némi csekély a választók által finanszírozott javadalmazásért beajánlkozzon a majdani győztesnek és ne induljon el. És miután a Fidesznek áll a zászló, a kis álellenzéki pártocskák, bevállalhatják a kvázi ellenzéki koalíciót.

Egyedül a jobbik megbízható Fidesz ellenességére lehet bazírozni, meg a szervezetben dolgozó megbízható titkosügynökökre, de a Szili Katalin győzelmét elősegítő stratégia könnyen vezethet a jobbik hitelességének errodálódásához. A szociknak Pécsett mindig is könnyű volt valami jobbosnak látszó civil szervezetet gründolni, amely a maga 1-2 %-val perdöntő lehet, feltéve a csalódott szocialista szavazók nem szeretnek bele túlságosan.

De minden áruló alapvető problémájára tekintetében még teljes a bizonytalanság. Kifog nyerni?

Mint tudjuk, hogy mi árulás azt a tett dátuma dönti el és mindenki tudja, hogy aki most a Fidesz elleni stratégiához nyújt segédkezet annak a jövendőbeli Fidesz uralom idején majdnem olyan kellemetlen lesz, mintha szdsz-nek lenni egy Magyar Gárda rendezvényen.

Nincs szebb az igaz dzsungelharcnál, amelyben juhász elvtárs egykori tollerista alvezér is elvihet némi szavazatot, de hogy miért is szavazna rá bárki is azt még nem lehet látni világosan.

Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy előny ebben az esetben Szili Katalin ismertsége és szoci erős ember volta. Ha a lakosság, a tisztelt választópolgár a szocikat teszi felelőssé mindazért az örömökért, amiben az élet az elmúlt években részesítette őket, akkor nem felejti el az sem, hogy Szili Katalin annyira szocialista, amennyire csak lehet. A parlament elnökeként azért olyan markánsan nem határolta el magát az istenkirálytól, sőt most bevállalta ezt a lehetetlen küldetést, amellyel könnyen magára veheti, hogy az ő csatavesztése vezet majd a párt totális vereségéhez. És a vesztes hadvezér ritkán kap új megbízatást.

Ha Szili Katalin és a szocik bukják a polgármesterválasztást akkor vesztik valószínűleg a Toller féle kerületet is és az EP választást is, súlyosabban, mint az első saller nélkül.

Ez lenne az a pillanat, amikor a halál beköszön az ablakon a magyar progressziónak. A szocik bekucorodhatnának a sarokba és elkezdhetnének nyüszíteni, hogy ne hallják az EP választások eredményét, ami ez esetben valószínűleg valahol Karsai elvtárs jóslata környékén rezegne be, vagyis a szocik teljes EP delegációja elfér majd egy franciaágyon és ha megfelelő az ivararány egy csomó szállodaköltséget is spórolhatnak majd.

Szép történet ez és a Fideszt, mint független változót be se kellett vezetni hozzá a történetbe.

A szocialisták csak abban reménykedhetnek, hogy a híresen ütős pécsi Fidesz képes annyit hozzátenni a dolgokhoz, hogy a biztos pártválasztók között mért 12 %-os előnyének olvasztásával izgalmassá tegye ezt az ütközetet.

Páva Zsolt tulajdonképpen jó jelölt, polgármesterként gyakorlatilag semmi kárt nem csinált, ami a tízmilliárdos méretekben utazó nagyvárosi kollégákhoz képest kirobbanó siker. Ráadásul a neve forgalomban van a városban húsz éve, úgy, hogy több mint tíz éve még fogalmilag is kizárt, hogy bármi szabadrablásban benne lehetett volna. Nagyon jó eredményt ért el két éve, hiszen Tasnádi Péter remek jelölt volt a szocik számára, pont a bázisban volt ismert és kedvelt, nagy tömegeket tudott mozgósítani.

Páva így is csak minimálisan kapott ki és azóta a Fidesz helyzete jelentősen erősödött országosan. A helyi szervezet persze pont olyan, mint régen, de ez már nem fog számítani.

A választást mindkét oldal országos ügyként éli meg.  

Habár Szili Katalin, gondolom jobb híján megpróbálja helyi ügyként interpretálni a dolgot, újat nem sikerült hoznia. A Helló Pécs! néven elindított projekt?, mozgalom? állatorvosi lova  mindazoknak a paneleknek, amelyeket nem hisz már el a tisztelt baloldali választópolgár sem. Azt mondani, hogy fogjunk össze nagyon szép, de általában azok jönnek ezzel, akikkel senki nem kíván egy fényképen szerepelni.

A sors persze rendre megadja a lehetőséget a házelnöknek, hogy kitörjön a lendvai ildikószerüség börtönéből, de valahogy nem ismeri fel a lehetőséget.

Március 16-án a parlamentben fideszes képviselők a második pontot („Felelős ministeriumot Buda-Pesten.”) tartalmazó drapériát mutattak fel, visszarepítve minket 1989-be.

Mint közismert, az akció arra utalt, hogy e pontot ábrázoló transzparensért elvittek embereket a március 15.-ei ünnepen.

Normális ember ebben megtalálja a humort, jobb híján és házelnökként megragadja az alkalmat, hogy kinyilvánítsa, egyrészt hülye a rendvédelmi államtitkár, aki megvédte a nevezett akciót, másrészt ő nem olyan, hogy ne tudná magát máshová pozícionálni, mint a szocialista frakcióhülyeség.

Szili Katalin azonban hagyta elillanni e tavasz esélyt, a felejthetetlen stadinger istván stílusában tette nyilvánvalóvá, hogy ő sem más.

A pécsieknek most megadatik, hogy ők taszajthassák az utolsót a tántorgó kormány madárijesztőszerű korpuszán.

Reméljük méltók lesznek a feladatra.