A körülmények szerencsétlen összejátszása folytán létezik egy város, amelynek a neve Pécs.
Sok város létezik, de abban nem pécsiek élnek, tehát azok nem számítanak.
A város meghalt, holt teteme a Mecsek oldalán fekszik, de egyes kifacsarodott testrészei lelógnak a hegyről mindenfelé, a külszíni bányaművelés szabálytalan, száz méter mélységű gödreibe, a hőerőmű mérgező zagytavaiba, az uránbánya alig letakart meddőhányóiba, amelyekből „enyhén” radioaktív port kapdos fel időnként a szél.
A város halott, csak az lehet, mert nem látszik rajta igazán, hogy él. Az egykor finom helyi borokat termő szőlőültetvényeinek helyére, modern házakat és lakóparkokat terveztek trendi építészek, a belváros körül az egymáshoz érő házak által formázott négyszögben lélegző időtlen zártkerteket megvették és oda lakóparkokat építettek más (vagy ugyanazon) trendi építészek tervei alapján.
Pedig a város jó helyen van. Több ezer éve élnek itt emberek, ezen a különleges éghajlatú helyen, ahol a Mecsekről lezúduló tiszta vizű patakok pótolták a folyót, az egyetlen szükséges természeti jótéteményt, ami hiányzik innen.
A város túlélt hunt, szarmatát, törököt, tatárt, németet, Kádárt, isten minden barmát, akit ide evett a fene fegyverrel az ezredévek alatt, mindenféle náció élt itt és talán boldog volt itt, ha az idők engedték.
Kilencszázhuszonegy környékén ideköltözött a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem és a bányászattal és az egyre növekvő iparral együtt a város egyre csak nőtt. Könnyen átvészelte a második nagy háborút, de annakutána rázúdult mindaz a szerencsétlenség, amit a szocialista nagyvárosi lét jelentett.
Persze biztos, hogy a régi városnak is voltak nyomortelepei, szégyellni való szögletei, boldogtalan lakói, de a pécsi polgár szürettől szüretig elvolt valahogy (Ez utóbbi Gellér Brúnó István örökbecsű megállapítása a pécsi lét szubsztanciájáról.).
A hatvanas évektől elkezdtek megépülni a végül Kaposvár (az örök ellenfél) méretűvé burjánzó lakótelepek, mindenféle emberek zúdultak ide, akik dühösek voltak a városra valahol a lelkük mélyén, hiszen nem jószántukból jöttek.
Lerombolták az új urak az egykori Hadapródiskola épületét, hogy valami modern förmedvény szolgáljon a POTE (orvosi egyetem) főépületéül, számtalan házacskát, présházat kisajátítottak és ledózeroltak, hogy helyükre paneleket és sorházakat építhessenek eltakarva mások elöl a kilátást és kockás ragyákkal elcsúfítsák a hegyoldalt. Az önálló művészi koncepciókkal rendelkező építészek hadai tervezgettek mindenféle, csak ocsmányságukban jellegzetes épületeket a történelmi belváros épületei helyébe. És ez a folyamat a rendszerváltással nemhogy elenyészett volna, hanem felgyorsult, mint az államadósság növekedése a baloldali kormányok alatt.
A város már nem ad munkát senkinek sem szinte, ipara eljelentéktelenedett, egyeteme, tisztelet a ritka kivételnek, a tanulmányipari tömegterméket gyártó diplomaklónozó csupán.
Hiszen itt minden olyan, mint bárhol másutt Magyarországon mondhatnák hirtelen, pedig nem, higgyétek el nekem, még olyanabb.
Hogy az alpári politizálás ingoványába merüljek, vagy az alpári politizálás pocsolyájába loccsanjak dagonyázni, ez egy olyan város, mint Budapest. Az SZDSZ itt is hatalmon van 1990 óta folyamatosan.
De persze mikor, kivel. 90 és 94 között a Fidesszel, 94 és 96 között minden jobboldali párttal az MSZP ellenében, majd 96-tól mostanáig az MSZP-vel.
Kutyaszar, levizelt falak, hányásfoltok, csikkek, haldokló sétálóutca, bevásárlóközpontok, hipermarketek mindenfelé.
A belvárostól három percre építettek egy Árkád nevű plázát. Az építészeti értéke nem éri el egy 1972-es építésű panel esztétikai magasságait se, de kiüríti a Király utcát, a város korábbi korzóját. Az ottani boltok pusztulóban vannak, a legolcsóbb betonszerű térköveiről így nem koptatják le a lábak a bizonytalan eredetű foltokat.
A színházat a rendszerváltás táján újították fel a szokásos szocialista színvonalon, a Színháztér burkolata a legkisebb nedvességtől is csúszós, kosztól foltos márvány és gránitkocka vegyesen. Magassarkúban járni mindkettőn élvezet és tudvalévő, hogy a nők ilyen lábbelit soha nem húznak az estélyihez, amelyben a sznoboknak színházba járni szokásuk.
Két szökőkút is található itt, habár csak nevük az, mert egyetlen slagvastagságú vízsugár csorog beléjük negyven centi magasról, mintegy méteres ívben, de ezek legalább működnek, ami a többi hasonló alkalmatosság nagyrészéről a városban már nem mondható el. A színház és a tőle keletre lévő tömb közé olyan teret álmodtak a bizonyára sok díjjal kitüntetett tervezők, amely évekig sikerrel pótolta a városból teljesen hiányzó nyilvános vizeldéket. Az itt nyíló Dérynéről elnevezett lépcsőt le kellett zárni, mert melegebb nyári napokon húsz-harminc méterről is érezni lehetett az onnan áradó vizelet és hányás szagot és közlekedni úgyis csak azok mertek rajta, akinek már mindegy volt.
Ha az öngyilkosságba akarnám hajszolni magam száz oldalakon át folytathatnám a városi hibajegyzéket, beleértve azt a szemétkupacot, öt percre a Széchenyi tértől, amelyet már vagy tíz éve tekintünk meg sétáink során évről évre, a természeti képződménynek kijáró tisztelettel.
A kulturális főváros
Mindebbe a boldog idillbe csapott bele annak idején, néhány kóbor értelmiségi gondolata, hogy mi lenne akkor, ha Pécs lenne az EKF, mely betűszó fordítását már mindenki ismeri azóta.
Hangsúlyoznám, jelen esetben valódi értelmiségiekről van szó és nem „liberálisakról”, tehát nem olyanokról, akik szerint a gondolatok fontosabbak az értékeknél, történetesen a saját gondolataik, mások értékeinél, hanem olyanokról, akik pártkötődés nélkül is képesek megélni a piacon.
Tekintsünk el most annak elemzésétől, hogy mi a náthás fenének van szüksége Európának kulturális fővárosra, az ezzel járó „pénzmozgásokon” kívül és örüljünk, hogy egy ilyen jeles projekt érkezik Magyarországra.
De tegyük fel azért a kérdést, mi van jelenleg Pécsett olyan kitűnő állapotban (a főtéren található és húsz éve bezárt és azóta nem felújított Nádor szállót leszámítva), hogy transzparensen képviselhetné honunkat Európában?
Jó persze lehet mondani, hogy Pécsett akárhol leás az ember fél órán belül valami egyedülálló római leletbe botlik, de ez miért a mi teljesítményünk? Ha valaki látta már, hogy a Püspöki Palota keleti oldalán miféle képződményt hoztak létre a leletek bemutatása érdekében, látta a lépésálló üvegtető és kisköltségvetésű utópiafilmek technovárosának utcarészletéből összetákolt vasrácsos járófelület egyvelegét, az tudja, hogy még arra sem vagyunk képesek, hogy megőrizzük azt, amink van.
Innen néhány méterre egy garázskapun lehet lemenni a föld alá, megtekinteni a betonfolyosók és a római leletek eklektikus egyvelegét. A száz éves fák védelmében álló Kioszk épülete köré pedig e vadbarmok hordája nettó betonból kialakított lépcsőket, térhatárolókat és mellvédeket tervezett és építtetett. Az emberek egy része azt hiszi, hogy az építkezést félbehagyták, akivel pedig közlik, hogy amit lát, az jeles építészek terveinek végterméke, melyet más jeles építészek zsűriztek, jóváhagytak és javasoltak, sőt dicsértek és felmagasztaltak, esztétikai érzékelő apparátusuk jóvátehetetlen károsodásával kénytelen szembesülni.
A történelmi belváros e központját, még modern térvilágítással (aminek nagyrészét persze azonnal összetörték a jelen esetben még esztétikai érzék hiányával nem is vádolható vandálok) szennyezték, továbbá olyan padnak vélelmezett képződményekkel, amelyek első éves művészetis gimnazisták agyában szoktak megszületni, hogy aztán elenyésszenek az első, az elő-előzsűrizést végző és elemi formaérzékkel rendelkező kortárs kendőzetlen nyíltsággal előadott véleménye következtében. Ja és a szokott ótvar térkő itt is, a szokott helyi anyagok helyett.
A program
Szóval az értelmiségiek, akik meglátták a lehetőségeket ott, ahol a jelek szerint ilyesmiket már senki se látott, elmentek Toller Lászlóhoz Pécs polgármesteréhez, hogy eladják neki a projektet.
Tollerről a pécsi jobboldali körökben késhegyre menő viták vannak abban a tárgyban, hogy egy, illetve két milliárdot lopott-e össze tartalmas működése során. Olyat is hallottam viszont, szintén fasiszta elköteleződésű felebarátaimtól, hogy Toller egyáltalán nem volt lopós, viszont hagyott másokat lopni.
De mindegy is, hiszen a volt polgármesterre sok rosszat lehet mondani, én is fogok egypárat, de azt nem, hogy nem ismerte fel a kínálkozó lehetőséget. Lelkesen támogatta a pályázat ötletét, mert pontosan tudta, hogy végül ő fogja az események ütőerén tartani a kezét (sic!).
A pályázatot elkészítő okos emberek később a sajtóban és magánbeszélgetésekben (itt kendőzetlenebbül) sok rosszat mondtak Tollerről, többek közt azt, hogy alapjaiban nem értette ezt az egészet és teljesen megközelíthetetlennek bizonyult az intellektuális felvetések számára.
Ebből a kiindulási pontból el lehetne indulni a Tollerfikázás vonzó irányába, de én inkább ezeket az okos értelmiségieket venném górcső alá.
Azon meglepődni, hogy egy politikus teljes gátlástalansággal kihasználja a szuverén értelmiséget, a realitások ismeretének teljes hiányára vall.
Azon viszont teljes joggal lehet meglepődni, hogy minőségi magyar értelmiségiek azt hiszik, hogy egy országos politikus, a fletó királycsinálója, egy ízig vérig eredeti MSZMP-s káder fejében egyáltalán felmerül az a lehetőség, hogy egy több tízmilliárdos, erősen elasztikus költségvetéssel rendelkező kulturális projektet, ne az elvtársai kistafírozására használjon fel.
Ha Toller László a helyén marad, valószínűleg a dolgok egy pontján üvöltözött volna egy jót a spanjaival és azonnal vége lett volna a veszekedésnek, hogy ki mennyit is durranthat meg az egyes projektekből. Azonban az mszp-nek Baranyában nincs már erős embere, amelyet mindenki más nagy örömmel vesz ugyan tudomásul, de így nincs senki, aki rendezkedhetne a létrejött őskáoszban.
Ez a szegény EKF program már leve rossz csillagzat alatt született. Ugyanis az ilyen várhatóan nagyon nagy, de teljesen variálható költségvetéssel (kulturális célokkal és eszközökkel) rendelkező állami pénzköltési akció nagyon ritka. Nincs is kialakult protokoll arra vonatkozólag, hogyan kell úgy fosztogatni a közpénzeket ilyen esetben, hogy a szokásosnál nagyobb botrány ne legyen.
Egy példa
Vegyük például a pécsi EXPO CENTER esetét. Ezt a monstrumot akkor kezdték el tervezgetni, amikor már világos volt, hogy a gazdasági környezet változása következtében a Pécsett korábban egyébként (a nyolcvanas években) sikeres gazdasági vásároknak leáldozott. Ez annyira így volt, hogy a 2008-ban meghirdetett ilyen rendezvényre összesen 1 azaz egy darab jelentkező volt. Az is valószínűleg a nyolcvanas évekből egy féregjáraton keresztül érkezett. ( http://w3.bama.hu/cikk/139633 )
Az építmény egyébként annyira ronda, hogy simán kiváltja az emberben a bélperisztaltika megfordulását az első rátekintésre. ( http://www.expocenterpecs.hu/ )
Néhány apróbb hibát elkövettek a tervezése során, például, hogy a fő buliteremnek nincs hőszigetelése, lévén, hogy egy sátor csupán. Egy felebarátom mesélte, hogy egy áprilisi rock bulin simán adta a kültéri feelinget a hely, pedig az ilyen rendezvények törzsközönsége eleve gondoskodik a belső fűtésről és még pogózik is, ami szintén hőtermelő folyamat. A rossz nyelvek szerint a fűtési idényben nem is lehet nyereségesen kiadni a helyet, mert senki nem hülye kifizetni annak horribilis fűtési díját.
De ez mind padlizsán, miként az évi több száz millás veszteség is, amit helyből termel, mert az igazi teljesítmény a felépítése körüli hercehurcában van. A csodapalota kb. 3 (vagy több) milliárd forintban fáj (a törlesztések után, de csak az idáig felmerült költségeket számolva ) a Pécsi Önkormányzatnak. A beruházás fedezetét persze egy roppant előnyös kölcsönszerződés révén biztosította a város, amit bármely bank örömest köt egy önkormányzattal. A helyben szokásos módon persze az alvállalkozók egy részét nem fizették ki, valamint erősen kétségbevonható a helyi pletykák szerint, hogy a képződményre annyit költöttek, amennyi a költségvetésben szerepel. Ha a szokványos, állami beruházásos, építőipari nyereséget számoljuk, akkor legalább félmilliárd körüli az a közpénz, ami elillant itt, mint az OTP részvényben tartott megtakarítás.
A lopásszociológia alapjai
Ez a pénznyelő egyébként az ideáltípusa annak, hogyan kell a már lefoszlott önkormányzattól, államtól lopni.
Először is kell egy beruházási ötlet, amire semmi szükség nincs, mert amire van, az általában valami kevésbé rablóbanda jellegű társaságnak már eszébe jutott és bérgyilkost küld rád, ha bele próbálsz csusszanni az üzletébe. Kell még egy teljesen inkompetens és/vagy erkölcsi gátlásoktól nyomokban is mentes önkormányzati többség. Aztán neki lehet látni összeszedni a pénzt. A lehetőségek számosak, az önkormányzat vehet fel kölcsönt (ha még hitelképes), bocsáthat ki kötvényt, eladhatja az utolsó ingatlanait (ha az előző ciklusban még nem volt elég szemfüles). Az ingatlant persze áron alul, a hitelt meg magas kamatra, de az ilyenkor nem számít. A dolog lényege az, hogy az okozott kár sokszor a többszöröse a megdurrantott összegnek, mert az áldozat fizeti ez esetben még a tőle meglovasított pénz kamatait és egyéb költségeit is.
Az EKF program abban különbözik az ideáltípustól, hogy itt az ötlet nulla érdekérvényesítő képességgel rendelkező értelmiségieké, EU-s lóvé és állami a pénz, amit meg lehet bugázni és a szimpla építkezéseken kívül egy csomó olyan, a kultúra szóval leírható költséghely is van a költségvetésben, aminek hiteles elcsórására egy 5 millás építőipari kft nem alkalmas (a rohadt EU-s köcsögök miatt), bármennyire is van gyakorlata völgyhídépítésben.
Tanulmány persze van, 350 millióért, a pesti elvtársaktól (titkos is!), de minden rohadt költségsorra ott van tíz kipróbált, öreg harcos, akik főállásban, a hétvégén is rájárnak a szocialista döntéshozók májára, hogy nekik a Laci, a Feri (ő konkrétan már sportminiszterként is) megígérte, hogy ő építi, írja, szervezi ezt a bulit. Ha véletlenül valaki eldönt valamit, a kilenc hoppon maradt kultúraépítő rohan fűhöz-fához, hogy revidiáltassa a döntést. Ne feledjük addig él a remény, amíg a szerződés nincs aláírva. Ezeket a kultúra iránt elkötelezett Audis csávókat rohadtul nem érdekli, hogy a beruházás majd csak 2012-ben készül el, ha a kassza nála csörög.
Érvénytelen a tender? Hát majd csak nem a Lujóék nyerik meg? Hol voltak azok akkor, amikor a kongresszuson meg kelletet szavazni a ferit? Hogy a Tasnádit majd páros lábbal rúgják ki a választók? Oldja meg ő! Ő a politikus.
A kormány pedig arra használja fel a helyzetet, hogy ami pénzt lehet, azt a pesti illetőségű cégek irányába kanalizálja, ha már azok ott Mucsafelsőn olyan hülyék, hogy nem bírnak összeesküdni.
Az egész helyzetet generálisan súlyosbítja, hogy a lelke mélyén rengeteg szocinak van olyan félelme, hogy 2010 után majd a kurucinfó stílusában tárgyalnak velük, és ebből kifolyólag gyűjtögetnek arra, hogy a nehéz időket valami melegebb napi átlaghőmérsékletű helyen legyen miből átvészelni. Ez az életérzés alapvetően nem tesz jót annak, hogy az érintettek legalább a középtávú következményeken elgondolkozzanak.
Ha a Kedves Olvasónak van egy olyan furcsa hiányérzete, hogy immár a sokadik oldalon csörtetve előre, egyetlen kultúrával kapcsolatos félmondattal sem találkozott, akkor nem téved. A kultúra még nem került szóba. A kultúrbuziknak coki.
Pécsett az elmúlt tíz évben az értelmiség jól láthatóan radikálisan távolodott a városi döntéshozataltól, sőt meglepő módon mindkét nagy párt értelmiségi bázisa csak általános okokból szavaz a helyi erőkre, együtt fényképezkedni, egy bulira járni velük már régen nagyon nem menő.
Aki egy kicsit ad magára az elhatárolódik, legalább annyira amennyire elvárja az mszp, hogy OV elhatárolódjon a jobbiktól. A baloldal meg pontosan tudja, hogy az értelmiségi, kultúrahasználó baloldal szavazathozó képessége már nem ér fel egy fél százalékos nyugdíjemelésével sem.
Az EKF kulturális elemei nem képezik diskurzus tárgyát a művelt emberfők társaságában, mert minden héten van egy szaftos kis botrány, amin el lehet bennfenteskedni egy kicsit, egy szaftos kis költségtérítés, vagy egy tízszeresen túlárazott megbízás mindig érdekesebb, mint valami koncert, kivéve, ha be volt nyomva a karmester.
Pedig micsoda buli lehetett volna.
Most meg már azt sem remélhetjük, hogy legalább a belvárosból kihordják a szemetet. Ha meg véletlenül igen, kerül helyette újabb.
Az utolsó 100 komment: