Mint megjósoltam, Obama nyerte az elnökválasztást. Ez a következtetés abból a tényből adódott, hogy Orbán Viktor a republikánusok konvencióján jelent meg. A rulettben szokás” a hulla ellen játszani”, a vesztes ellen tenni, sokszor bejön, biztos voltam benne az nem nyerhet, akire a Fidesz tesz.

Szeretjük mi Obamát, például megszabadította a világot Clintonnétől, ami önmagában teljesítmény, sőt Palintól is, pedig az még közelebb volt a piros gombhoz. Ha rasszista és férfisoviniszta az ember egyszerre, nem volt könnyű dolga ebben a kampányban.

Amerika válsága nagyobb és elhúzódóbb, mint bárki gondolná, valamikor Reagan elnökségével kezdődött jelenlegi formájában és azóta minden elnök hozzátette a magét.

Egy ilyen válság kezelésére, amely egyszerre érinti a gazdaságot, a társadalmat és Amerika világhatalmi szerepét, alkalmasabb egy félvér, aki genetikai értelemben is messze van a hanyatló elittől. Az amerikaiaknak elege van a fehér férfiak uralmából, mert azok elvannak az a helyben szokásos, sokszereplős, erőalapú kapitalizmus belső ügyeivel, a vesztegetés és lobbizgatás elegyével. A világ leggazdagabb országában a lakosság fele, harmada számára az egészségügyi ellátás nem, vagy csak esetileg elérhető, a lakosság 10-15%-a megrázóan szegény és az etnikai alapú megosztottság, szegregáció európai ésszel felfoghatatlanul erős.

Ráadásul nem is hatékonyak, az életszínvonalukat nem fogják tudni fenntartani.

Obamát azért választották meg, mert ha ekkora baj van, kevéssé érdekli az embereket kinek fia-borja akibe vethetik minden bizalmukat. Nemhogy négert, még zsidót is megválasztanának, sőt ateistát is, ha le kell állítani a családi autót.

Egy félvér, aki feketének néz ki, pontosan tudja milyen rossz találkozni a hétköznapi rasszizmussal és hogy változik meg a szalonrasszista környezet attól, hogyha kiderül az illetőről, hogy jó csávó.

Íme ennyi az Obama faktor, egy szerethető néger, aki ráadásul félig fehér. Ilyenkor minden rendesebb ember örül, hogy túlteheti magát a kezdeti idegenkedésén.

Hogy jó elnök lesz-e, azt nem tudhatjuk, de neki van esélye rá, hogy személye varázsát felhasználva, jó irányba vigye Amerikát. Egyedi, nem szokványos élete talán felruházta olyan tapasztalatokkal, amelyekkel legyűrheti a washingtoni elitet.

Teljesen nem tartozik ide, de megjegyzem, a hazai helyzet már olyan szar, hogy nincs is mit írni róla.

A mi félvérünk egy félhülye lesz, aki majd a jelenlegi teljesen hülyéket követi, ugyanoda tart, csak lassabban halad, de a szakadék ugyanaz.