(Motto: Államtitok-e, hogy a Magyar Titkosszolgálat főnöke hányszor járt Moszkvában? Hát, Oroszországban biztos.)

Miután nincs érzékem a történelmi párhuzamokhoz, mindig találok egyet.

Ha visszaemlékszik a kedves olvasó arra, amit tanult a 45 utáni magyar történelemről, felsejlhet, mint Almássynak az NBH, 1948 ősze.

Vegyük csak sorra, hogy is ért véget (ha jól emlékszem a harmadik) köztársaság története. Persze a fene tudja, hogy mi hányadik, szerintem 1848 az első, 1918 a második (bármennyire szégyenteljes is volt) és így lesz a harmadik, az egykori „koalíciós” időszak.

1948 már teljes egészében a demokratikus berendezkedés felszámolásának korszaka volt. A megszállók által támogatott, ideológiailag végletesen szélsőséges, kicsiny (demokratikus körülmények között csak a lakosság néhány százalékának támogatását bíró) bolsevista bűnszövetkezet az év folyamán kiüresítette a demokratikus intézményrendszer maradékát és folyamatosan kiterjesztette ellenőrzését a társadalmi alrendszerek felett. Ehhez felhasználta a titkosszolgálatokat és az erőszakszervezeteket. Minden politikai és közösségi szervezetet a megelőző vészkorszak örökösének állított be, csak szatelitszervezeteinek működését tűrte meg. „Felszalámizta” a még létező ellenzéki szervezeteket, folyamatosan ellehetetlenítve, megzsarolva, fenyegetve azok vezetőit. Azt követelte a „baloldali” sajtó és értelmiség, valamint az MDP (és elődszervezetei), hogy a polgári erők számoljanak le, határolódjanak el a soraikban megbúvó szélsőfasiszta, nyilas, reakciós elemektől és az azokat képviselő vezetőktől. Ha a dolog nem működött azonnal, az illetők személyes ellehetetlenítésétől sem riadtak vissza, a parlamenti képviselők mentelmi joga sem ért már semmit ebben az időszakban.

Megkezdték a tulajdonviszonyok drasztikus átalakítását. Ennek célja az volt, hogy a társadalom ellenőrzése, akár a javak diszlokálása, akár intézményes keretek között, megszűnjön a  nemzeti, állami vagyon fölött és az teljes egészében a központi hatalom kezébe kerüljön.

Teljesen felborították és átalakították a magyar társadalom szolidalitási viszonyait (és annak intézményrendszerét), egyénként is és családként is elszigetelték egymástól az embereket, hogy létükben, mindennapi megélhetésükben fenyegetve, ne legyen esélyük se az ellenállásra.

Szétverték a fennálló iskolarendszert, hogy a romokon újjászerveződő iskolarendszer egzisztenciálisan fenyegetett pedagógustársadalma könnyen rávehető legyen, egy a hatalom „elveinek” megfelelő „oktatási metódus” megvalósítására.

És most ezekből minden megvan, csak a korszellemnek megfelelően, másnak hívják a totalitárius rendszer kiépítéséhez vezetető lépéseket.

Megvan a „vészkorszakunk”, amikor is Orbán Viktor rémuralma idején legyilkolták az összes baloldali értelmiségit. Az, hogy mind megvan, csak szánalmas magyarázkodás a tömeggyilkosságok elkendőzésére, sőt a mocsadék újra legyilkolja majd őket, ha kétharmaddal hatalomra kerül. Azt nem értem, hogy a tömegmészárlásokhoz miért kell éppen kétharmad, ráadásul ha mindig is ő volt hatalmon, milyen novumot jelent a mérhetetlen hatalomvágya, de kétségtelen, hogy az OV által működtetett halálgyárak füstje sem takarhatja el azt a tényt, hogy OV a hatalom megszerzésért még a szélsőjobbal is kész összekacsintani. Azon komoly agytröszt dolgozik, hogy kitalálják a szélsőjobb milyen módszerekkel fogja a legbrutálisabban xedszer is legyilkolni szegény baloldali értelmiségieket.

Megvan a teljes létbizonytalanság a lakosság kétharmada számára, hiszen munkahely, kis és középvállalkozás nincs biztonságban a dübörgő gazdaságban.

A titkosszolgálat távoltartja magát a politikától, az hogy mindenkit lehallgat és pillanatnyi érdekei szerint hozza nyilvánosságra a manipulált felvételeket, a demokrácia elengedhetetlen kelléke, hiszen akiket ilyen módon szivatgatnak az nem része a demokráciának.

A rendőrség meg kéjes vigyorral veri össze a valódi ellenzéki tüntetőket, míg a futballhuligánokkal és 213 darab „szélsőjobbos” kődobálóval nem tud mit kezdeni.

Megszállóknak meg itt vannak a multik, akik kilóra megveszik lelkes demokratáinkat, hiszen lassan egy regionális sale-menager is nagyon vesztegetési kerettel rendelkezik, mint egy minisztérium költségvetése.

Ez a fordulat éve bizony, egy minden támogatást elvesztett kormány fordítja az országot egy korszerű, a multinacionális oligarchiák kiszolgálását biztosító, médiaalapú, a társadalom teljes dezorganizálásán alapuló diktatúra felé. A közvetlen totális erőszakot kitűnően helyettesítik a totális médiafertőzés biztosításával és jelenlegi gazdasági, fogyasztási, piaci struktúrákon alapuló, az egyének közösségalkotó képességét ellehetetlenítő technikákkal.

Ez az isten tudja hányadik köztársaság teljes és totális csődje feleim.

Hiába a szólásszabadság, ha semminek semmi következménye, hiába a választások, ha a választás nem valódi.

De a legnagyobb bajunk az, hogy semmilyen értelmes elképzelés nem kering köreinkben arról, hogy mit is tehetnénk.

A Fidesz talán, viszonylag jó eséllyel, képes lehet orvosolni (a tűzoltás szintjén), ha valahogy egyszer hatalomra kerül, az elmúlt 6 évben a társadalomnak, a nemzetnek okozott károkat. De annyira azért nem különbözik a mostaniaktól, hogy nyugodt lélekkel rábízhassuk a jövőnket.

De hol az értelmes vita erről a jövőről?