Keress az elmúlt 20 évből olyan politikust, aki maga mondott le, amikor megbukott. Csak olyat találsz akit a választók nyomtak le. Még Torgyán József sem tekintette magát bukottnak, amikor lemondott, hanem a FIDESZ ármányok áldozatának. A nullával kezdődő választási eredmény sem késztette mélyebb önvizsgálatra.

Olyan korrupciós ügy még Magyarországon nem született, ami miatt egy politikus befejezettnek tekintette volna politikai karrierjét. Egyedül Várhegyi Attila mondott le egy jogerős ítélet után és nem is tért vissza a nagypolitikába igazán azóta se. De pártja őt sem tartja bűnösnek, hiszen rendszeresen ott van a FIDESZ közelében.

Ha valaki tud olyan szoci, vagy szadeszes versenyzőt, aki megbukott volna, kérem szóljon, nekem egy se ugrik be.

A politikai okból történő bukás pedig kis hazánkban teljesen ismeretlen.

A politikust nem érinti, ha az üzlettársa, kampányfőnöke, titkára, munkatársa, élettársa, anyukája, testvére, szeretője, felesége, apukája, fia, lánya, nagymamája bt-je, kft-je, alapítványa, egyesülete (nagypályásoknál rt-je) akár táskában hordja haza a stexet a pénzjegynyomdából.

A politikust az sem érinti, ha országgyűlési, önkormányzati képviselőként rendszeresen hoz olyan kollektív döntéseket, amelyekkel telekárban nyomják el a belvárosi palotákat, vagy a holdudvarhoz áramoltatja a költségvetési pénzeket.

A politikust semmi nem érinti, csak a sajtó rágalmai.

Hogy működhetne bármiféle politikai rendszer egy olyan országban, ahol csak a letartóztatással ér véget a politikusi karrier?

Gyakorlatilag a teljes politikai elit bukott politikusokból áll.

OV két választási vereség után is él és virul.

A kormánypárti csapat pedig nem tud olyat művelni, ami kiverné a biztosítékot a hasonszőrű frakciótagok, vagy párttagok között.

Erkölcsi indokok? Ugyan miféle erkölcsei vannak itt bárkinek is?

Politikai indokok? Mekkora államadósságot kell felhalmozni ahhoz?

Vajon mikor elégeli meg ezt a társadalom? És hogyan fejezi ki elégedetlenségét?

Az SZDSZ tavalyi elnökválasztásán annyi kétes ügy esett, hogy egy kisgazda nagyválasztmányt is helyből megismételtek volna miatta. A politikai erkölcs élharcosainak mégis hetek kellettek, hogy némi gyalázkodás után összehívják a küldöttgyűlésüket.

És el kell hinnünk, hogy a Kóka párti megyei elnök még arcról sem ismerte azt a maximum 30 küldöttet, aki a megyéjéből felrándult a bulira. Se ő, se a megyei szervezőjük nem vette észre, hogy a kéz ujjain összeszámolható számosságú polgármestereik közé valaki spontán beszervezte magát, nyílván a küldötteknek járó ingyenpogi reményében.

Tényleg ennyire hülyének kéne lennem, hogy ezt betudjam nyalni?