Verebes István beszélget a Napkeltében a Demszky Gáborral, annak „forradalmi” múltjáról.

15-én reggel, mindig bekapcsolom a tévét, hogyha kitör a forradalom, nehogy lemaradjak róla. A rossz, szörfözős tévénézési szokásaim következtében a napkeltére kapcsoltam véletlenül, ami nekem szigorúan orvosilag tilos, mert ahogy meglátom a díszletet az agyam konfúziós bűbáj hatása alá kerül, és azt hiszem 1983-ban vagyok és menni akarok iskolába.

Verebes István orgánuma, amelyért a hipnotizőrök ölni tudnának, hozzájárul ehhez, nemkülönben a kérdéseinek tartalma, attitűdje. Ez a „Hogyan kérdezzünk úgy szeretett pártvezetőnk alá, hogy azok még jobb csávónak tűnjenek?” típusú technika még a hetvenes évekből maradt itt, amikor a pártvezetés avval demonstrálta demokratizmusát, hogy beült kötetlennek látszó interjúkra a tévébe, mintha az újságíró azt kérdezhetne, amit akarna. A kemény kérdések („Lesz-e elég sör nyáron?”) hallatán a dolgozó pedig elégedetten állapította meg, hogy micsoda rendes ember az elvtárs, hiszen el is vitethetné a riportert, ehelyett meg megpróbál jó képet vágni a dologhoz.

Azt el kell ismernem, hogy alapvető módszertani hiányossággal rendelkezik a szeánszról szóló tapasztalatom, mert a Bömbis rész után vész üzemmódba kapcsolt az agyam és visszatértem. Éber állapotban pedig inkább egyenként beszélem rá a darazsakat a padlásunkról való elköltözésre, minthogy Demszky forradalmár olyan típusú történeteit hallgassam, mint amikor az öreg Fidel visszaemlékezik a Moncada laktanya ostromára.

Demszky tüntetésszervező, vezérforradalmár, demokrata a következő bennfentes információkkal ismertetett meg bennünket többek között:

Most már tudja, hogy kétszáz titkosszolga követte őket az 1988-as március 15-e előtt, hogy megakadályozza a népidemokratikus államrend elleni szervezkedésüket és a tüntetésen való felszólalásukat. A brutális hatalom azonban nem járhatott túl a forradalmárok eszén, hiszen Demszky leugrott a szomszédos Keravillba egy Bömbiért.

Ha valaki nem tudná, hogy mi a Bömbi, ami minden Keravill bolt szériatartozéka volt akkoriban, annak elmondom, hogy az a kézben tartható tölcsérformájú elektromos izé, aminek segítségével jobban lehet üvölteni. 88-as ára 2700 forint volt, aminek kipengetése nem jelenthetett gondot az alulfizetett forradalmárok számára sem. Demszky dobozostul elrejtette, gondolom a ruházata alá, vagy a farzsebébe az inkriminált tárgyat és elvitte Rózsának a beszéde szövegével együtt, hogy ha ne adj isten őt lekapcsolnák, beszéljen helyette.

Ez a briliáns húzás teljesen összekavarta a 200 titkosrendőrt, akiknek ez az eszébe sem jutott. A brutális, állatias elnyomás egyéb jellegzetességeinek taglalása után, és hogy megtudhattuk, Demszkyt TÖBB ÓRÁRA LETARTÓZTATTÁK, értesülhettek arról is, hogy elengedése után egy síró pék kenyeret adott neki.

Dramaturgiailag helyesen ebbe a résbe támadott bele valahol Verebes az értelmiségi, aki elmondta, hogy ő személy szerint nem tüntetett, amiért most persze szégyelli magát, meg hát nem is rendelkezett soha azzal az éleslátással, mint DEMSZKY, és különösen!!!! akkor ő úgy gondolta, hogy ilyen tüntetős dolgokat nem szabad csinálni, mert ugye már úgyis oszlik az egész és a rebellió nem vezet jóra.

Még azt a pillanatot sikerült elcsípnem, amikor kendőzetlen egyszerűséggel és álszerénységtől mentesen megbeszélték, hogy Kádár lemondását nem más, mint a Beszélő akkori aktuális száma kényszerítette ki.

Demszky a nagy emberek megkapó szerénységével jegyezte meg, hogy a „Kádár Jánosnak mennie kell” elhíresült mondata a beszélgetésen szintén jelen lévő Haraszti Miklóstól származik.

Ennél a pillanatnál teleportáltam a jelenbe vissza és váltam képtelenné arra, hogy a jelenség egyéb részeit is tanulmányozzam.

Mint azt tudjuk, minden szimpatikus, progresszív, haladó forradalmárnak, aki politikussá lesz, meg kell teremteni a legendát.

A forradalomban való részvétel legendáját.

Hitler a sörpuccsban, Sztálin Cáricin védelmében, Rákosi Mátyás pedig a salgótarjáni csatában találta meg a legendává emelhető eseményt.

Az, ahogy Demszky Gábor és barátai a hatalomba merevedve, körülbelül Brezsnyev második világháborús szerepfejlődésének stílusában, gyártják a múltjukat, miközben  fasisztának kiáltanak ki mindenkit, aki ellenük tüntet, az nagyon-nagyon emberi.

És egyben szánalmas és nevetséges.

A forradalom az ő hatalomra jutásukkal lezárult.

A lázadás ez ellen, a természet rendje elleni bűntett.

Gáborka! Megtarthatod a nyaralót, meg a terepjárót, csak húzzál már el!!!!

Ja és ez nem kérés.