Ezeknél csak az volt brutálisabb, amikor a Józsi valamelyik szülinapján a „kollégák” műsort celebráltak neki. A tömény ellenszenv és a gennyes benyalás ilyen elegyét legfeljebb Rákosi elvtárs születésnapján lehetett volna elcsípni.
A kollégák sorban felvonultak és kifejezték tiszteletüket a humor ezen géniusza iránt, miközben a nyálon átütött a leplezhetetlen undor a kurzushumorista, az általa képviselt altáji humor és a kényszerből ajnározott nímand iránt.
Sas József és a Kossuth Díj, te jó ég!!!!
Az összes kormánypárti közgazdász, újságíró, esztéta kapott már?
A primitív, gátlástalan, alpári, egyirányú, kormánypárti aljaszórakoztatás névadója Kossuth Díjat kaphatott volna, ha nem meszeli el a Bíróság?
Hát a Fábry se kapjon, pedig az intellektuálisabb humor, mert az ilyesmihez tapadjon valamiféle méltóság, ne a gátlástalanság.
Ebben a műfajban talán a Hofi volt az egyetlen olyan minőség, igaz még a nyolcvanas években (utána már nem), ami megért egy Kossuth Díjat.
De a Sas Józsi?
Nem élünk egy országban emberek. Szégyellem magam.
Ja és a Bíróság nem tisztességes szerinte.
Mert itt üldözik a „baloldali” humoristákat.
Azokat lehet, de ez nem vonatkozhat a Józsira, mert nem az a kategória.