Szeretett urunk értékelte az elmúlt évet és megállapította, hogy igen rendesen sikerült nekünk betörölnie egyet a szemünk alá, de ezt sajnálja. Mi ugyan úgy emlékszünk, hogy sallerből több is volt, valamint volt földön rugdalás is, továbbá volt még adó- és inflációemelés, de mindezt feledtette a sikeres kormányzás számtalan egyéb öröme, persze.

Drága urunk azonban érezte, hogy valami közérzetjavításra azért szükség van és saját kellemes emlékeiből kiindulva arra jutott, hogy a maradék állami vagyont, némi pénzért, át lehetne adni az istenadta nép azon tagjainak, akik, nyílván valami adminisztrációs tévedés folytán, nem jutottak kádkőgyárhoz.

Csak arról feledkezett meg tisztelt urunk, hogy az egyszeri embernek nincs olyan szerencséje az anyósával, mint neki. Az én anyósom, maximum a kosztpénzből elcsent ötezer forinttal tud kisegíteni és nem 700 millával, amikor úgy adódik, hogy kádkőgyárat lehet kapni a sarkon.

Arról nem is beszélve, hogy a kádkőgyárak elfogytak és csak olyan állami tulajdont lehet már dobra verni, amivel kapcsolatban felmerül némi probléma.

Ilyen például a Suhajdabábonyi Haditechnika KFT, amelyik a korszerű T-34-es tankokhoz gyárt alkatrészeket, amelyre viszonylag csekély az igény, amióta a CIA leverte a Ungavaföldi Népi Felszabadítási Szervezet 1964-es felkelését. A cég komoly rekonstrukcióra szorul, tekintve, hogy a 17 éve folyósított  évi 1 milliárdos állami támogatás reálértéke rohamosan csökken. Így nem lehet belőle kifizetni (mert a menedzsmentnek is működni kell valahogy) a cég rekonstrukcióját évente megújuló erőfeszítéssel előkészítő, grandiózus tanulmányokat megalkotó, Cinege és Keleti Bt-nek az őt megillető 999 millió forintot. További nehézségnek tekinthető, hogy a cégnek semmilyen néven nevezhető vagyona nincs és a somogysámsoni elhagyott lőtér őrbódéjában van a székhelye.

A szél pedig nem csak az aktuális postát, hanem már a teljes korábbi könyvelést is szétterítette a gránáttölcsérek között. Azzal a rejtéllyel nem kívánok foglalkozni, hogy miként lehetséges, hogy a megérkező állami támogatás e fontos hadászati üzem esetében, hogyan köt ki az utalást követő 0,000001 másodperc multán egy kajmánszigeteki számlán.

Vitatkoznunk kell azokkal is, akik azt állítják, hogy számottevően javította a cég vagyoni helyzetét az, hogy a kreatív könyvelés zseniális példájaként a KFT tulajdonába került mintegy 600 tonna nehézfém, aminek a világpiaci ára 3 milliárd dollár.

Nem az a baj, hogy ez a fém nem létezik, hanem az, hogy mintegy 12 trillió tonna termőföldbe van egyenletesen belekeverve, a Vörös Hadsereg és a szocialista vegyipar némileg hanyagnak nevezhető veszélyes anyag kezelési szabályzatának következtében és a Magyar Köztársaság területén ötletszerűen eltemetve található.

Na most már tudod, miért is akarják a céget eladni a Mari néninek.

Én inkább azért a kádkőgyárra hajtanék.