Déja vu revü a Duna mentén
Piszkozat, mert nincs kedvem kijavítani. Egyszerűen error.
2004 csalóka nyarán az ember abban a boldog elégedettségben evezhetett, hogy minden rendben van. Nagy és stabil a jólét, a baloldali értelmiségiek rendszeresen spontán orgazmusokat éltek át a miniszterelnök jelenlétében, sőt némelyek nemes egyszerűséggel Deák Ferenchez hasonlították a „több pénzt az embereknek” MSZP-s kampány arcát.
A Medgyessy-kormány két éve egy már-már elfelejtettnek rémlő feelinggel ajándékozta meg az országot, tudniillik hosszú idő után először fordult elő, hogy egy kormány ne kormányozzon. A zavart többek között az okozza, hogy az egyszerű lelkű baloldali értelmiségiek képtelenek különbséget tenni a kormányzás teljes hiánya és a rossz kormányzás között. Plauzibilisen ezt úgy lehet megfogalmazni egy autóvezetési hasonlattal élve, hogy rosszul kormányoz az a sofőr, aki egy hatvanas táblánál ötvenöttel beledönget a kanyarba, és lecsúszik az útpatkára, és nem is vezeti járművét az, aki a lejtő végén kilencvenre felgyorsulva a hatvanas tábla után felhívja telefonon a haverja tanácsadója cégét, hogy megkérdezze, mit is kell csinálni, ha autóba ül az ember.
Nem csak az ország, a jobb oldali és semleges szavazók, hanem a szocialista párt elitje is érzékelte 2004 késő nyarán, hogy gyakorlatilag nem kormányoznak, nem végeznek kormányzati munkát, és a miniszterelnök gyakorlatilag nem is létezik, sem mint politikus, sem mint „intellektuális iránytű”. Jellemző, hogy ezt egyedül Medgyessy Péter nem érzékelte és hogy nem is akarták ezt neki megmondani, nyílván azért mert úgy vélték úgy sem értené.
A miniszterelnök kormányátalakításról és új programokról álmodozott, miközben a szocialista párt vezetése csekélyke két éves késéssel felismerte, hogy válság van, és azt kezelni is kívánta.
A közhiedelemmel ellentétben az MSZP vezető politikusai általában, habár nem mindig, nem hülyék, és nem elmebetegek. Ha visszatekintünk a 94-98 közötti kormányzati időszakra, szakmai szinten nem lehet eltagadni jobb oldali szemmel sem, hogy folyt kormányzás, meghozták a szükséges intézkedéseket, persze rengeteg baromságot csináltak, minden döntésük nyilván vitatható, de egy működő államapparátust adtak át, és Horn Gyulának mindösszesen nyolc hónap kellett ahhoz, hogy felismerte, a kormányzás hiánya katasztrófához vezet. Az, hogy a válság kezelésére a Bokros-csomag nevű reakciót választották, azért kárhoztathatjuk őket, de legalább az ország működőképességét képesek voltak megtartani, és megteremtették egy szolid növekedés alapjait, igaz ezt iszonyú társadalmi áldozatok árán, amelyet finoman szólva is hajlamos a ballib értelmiség elfelejteni vagy legalább is elbagatellizálni. Azért fontos ezt kihangsúlyozni, már mint, hogy Horn Gyula nem mérhető Megyó vagy Fletó féle figurákhoz, mert mindezt úgy mondjuk róla, hogy véres mancsú gyilkosnak és közismert alkesznek gondolja az MSZP-törzsszavazókon kívül szinte mindenki.
A kormányzás hiányán elgondolkozó MSZP-s pártvezetés egyébként nem hozott volna annyira tragikus döntést az ország szempontjából, hiszen a személyi választás (Kis Péter) egyértelműen mutatja, nem egy szép és kedves csávót kerestek, hanem olyasvalakit, aki kormányzati teljesítménnyel menti meg a szocialista pártot. Kedves, hogy a szoci elnökségnek a döntő többsége ezt így látta, fel se merült bennük, hogy ezen a hajón már nem ők a kapitányok. A Fletó lerohanta és elfoglalta a szocialista pártot, de igazából jól láthatóan nem rendelkezett csapattal, hiszen a legerősebb ellenfeleit is kénytelen volt pozícióban hagyni, és az ifjú szocialistákból kikukázott versenyzők képességei nem tették lehetővé, hogy új embereket emeljen országos magasságokba. Ha megnézzük a gyurcsányi három évet, azt látjuk, hogy a Fletó a politikai többségét az MSZP-ben a párt középszintjének és nagyvállalkozóinak nagyívű felvásárlásával biztosította, az egy Szilvássy Györgyön kívül nem áll mögötte más, csak a pénzen vett népszerűség.
Gyurcsány azonban soha nem kívánt kormányozni, ő uralkodni akart, és az teljesen más technikákkal történik, mint a kormányzás. A kormányzás hiánya és tudatos mellőzése ugyan lehetővé tette a választások megnyerését, egy elképesztő mélységű pénzügyi válság kialakításának árán.
A választások után az is kiderült, hogy a gyurcsányi reformelképzelések színvonala egy hatodikos „Hogyan javítanám meg a világot?” dolgozatának színvonalán vannak, megspékelve egy elsőéves olvasmányaitól összezavarodott közgazdász-hallgató szemináriumi dolgozatával.
Az, hogy vannak olyan baloldali értelmiségiek tömegesen, akik ezt a hagymázas őrjöngést ezerrel támogatják (mint ha az az opció nem állna fenn, hogy az MSZP-t támogatjuk, de a Fletót nem), mindent elmond ezen embercsoport emberi és erkölcsi értékeiről.
A kormányzás majd négyéves hiánya olyan mértékű társadalmi válságot idézett elő (ezt próbálja meg Orbán Viktor nyakába varrni a baloldali értelmiség), amely talán mélyrehatóbb és kataklizmatikusabb következményekhez vezet, mint a Kádár-rendszer nyolcvanas évekbeli válsága. 2007 kora őszén minden nehézség nélkül lehet deja vu érzésünk, az MSZP vezető politikusai, hasonlóan a három évvel ezelőttihez, érzékelik a válságot, és valószínűleg most is a kormányzás csodaszerével szeretnének kibújni a szorításból, de más módon kénytelenek Gyurcsány Ferencet elkoptatni, mint annak idején Medgyessy Pétert. A régi jó közmondás szerint a fenségest a nevetségestől csak egy hajszál választja el, és a Megyó 2004 augusztusára már nevetséges volt, és sokkal inkább szánalmat keltő. Mi, akik nem szerettük, élvezettel figyeltük, ahogy hihetetlen politikai érzékével sietteti saját kinyírását. Gyurcsány Ferenc azonban nem nevetséges. Horn Gyula és Medgyessy Péter különösen sokszor vált nevetségessé, de a normális ember még az ilyen emberek szenvedését és megalázását sem tekinti elfogadhatónak, a bukás napjaiban emlékszem sokszor éreztem úgy, hogy én szégyellem magam azért, ahogy a szoci haverjai megalázzák azt a szerencsétlent.
Gyurcsány Ferenc azonban nem nevetséges. Sem nem fenséges, vele kapcsolatban ezek a kategóriák nem vethetők fel, őt le kell buktatni mindenáron, mert az általa okozott kár már eléri a tolerálhatatlanság szintjét, még a szoci vezérkarban is. A most tömegesen kirobbanó korrupciós ügyek, amelyek teljes egészében áttörték a hallgatás falát a baloldali médiában is, összehangolt akcióra utalnak. Ha az ember kedveli az összeesküvés-elméleteket, hogy a CIA-nek vagy a KGB-nek vált már terhére (vagy esetleg a MOSZAD-nak) Gyurcsány és szűk köre.
Földhöz ragadtabb felebarátaink gondolhatják azt is, hogy az Orbán Viktor által kézivezérelt ügyészség összehangolt machinációjáról van szó.
A miniszterelnököt 3 órán keresztül hallgatták ki, ami azt jelenti, hogy valódi kihallgatás történt. Gy. Nem engedhette meg magának, hogy az erő látszatát keltve, nem hajlandó érdemben válaszolni. A keletkezett vallomás azonban, főleg ilyen terjedelemben, aprólékosan összevethető az egyéb bizonyítékokkal és ez is volt a cél. Az elmúlt két évben, bizonyíthatóan építgették ezt az ügyet, mind a szocialista pártvezetés Gy. ellenes tagjai, mind mindazok, akik őrá utaznak és tudhatták, hogy számtalan más ügy mellett ez is talonban van. Bevett gyakorlat ez kicsiben is, ha baj van valakivel, mert tönkretette a céget, mindig kiderül, hogy elbliccelte a kávépénzt és évente két tollbetéttel többet fogyaszt és végül ezért is rúgják ki. Hiszen ha a nagy bulit vernék rá még a végén megkérdeznék a többi menagert, hogy miért a takarítónő vette észre, hogy kiürül a cég.
A Zuschlag ügy nem annyira komplikált, hogy ennyi ideig keljen nyomozni. Ha nincsenek meg a számlák, vagy ha két helyen ugyanarról kettő van, vagy ha Kaja Ibrahim off sore cége állította ki a azokat, akkor azon nem kell évekig filózni, hogy kik hol írtak alá. A Zuschlagot mégis békénhagyták két évig, pedig a rá vonatkozó bizonyítékok gyakorlatilag megvoltak, vagy elkeríthetőek lettek volna. Jópár hasonló ügy robbant ki az elmúlt években vezető szoci politikusok környezetében, aztán a lebukottak úgy tűntek el az újságok címlapjáról, ahogy a közterületről és senki nem emlékszik rájuk.
A Fletó az a típus egyébként, aki nem ezer milliárdon fog megbukni, vagy azon, hogy a Klára asszony cégétől bérelte az ő cége a hitvesi ágyat (amin alszanak) meg a csillárt az előszobában, meg a liftet (ami teljesen életszerű viszont lehet vele csökkenteni az adóalapot), hanem azon, hogy a Turhasurhányi Haza és Rohadás Alapítvány bankszámlájáról átvittek egy zacskó (nagyon picike-icike zacskó) lóvét a helyi MSZP irodába.
Ez teljesen logikus egyébként egy relatíve kis ügy árt a legkevésbé az MSZP népszerűségének és a Fletó lemondását már nem fogják összekötni vele, mert az ügy csak zsarolásra kell.
Nyílván hivatalból nem értek a politikához, nálunk robotoknál az ilyesmit a technikai avulás intézi, de a Fletó odavan. Ha valakinek olyan makulátlan a híre, mint neki, vagyis Ő és a tisztességtelenség először találkozik egy szobában, akkor sokkal jobban errodálódik a népszerűsége, mint egy mezei rablónak, amikor kiderül róla, hogy kétszer állt sorban a menzán. De minden rendben van, mert a Fletó megígérte, hogy ha felfrissíti az emlékezetét, talán emlékezni fog rá hol is volt az a bizonyos miniszteri dolgozószoba.
A miniszterelnök politikai gyengülése lassan arra a pontra ér, ahol szegény Péter tartózkodott, amikor a Fletó kirobbant a melléből. Az ország kormányzása szempontjából a lehető legrosszabb állapot, ha a miniszterelnök ereje, (amire a magyar rendszer épül) a megyói szintre zuhan.
Az egész abszurd, különösen megspékelve azzal, hogy a kistérségi megbízott miket magyaráz a videón.
Emberek, mindenki aki elfáradt bármely pályázati tájékoztatóra az elmúlt öt évben, találkozhatott azokkal a szimpatikus húszmillás autóval érkező pesti úriemberekkel, akik a szemközti presszóban, már a kávé kiérkezése előtt felhomályosították ugyanerről. Hasonlóképp a virágnyelv teljes mellőzésével.
Még folytatom,. De most olajoztatnom kell.
