És akkor egyszer csak, tragikus hirtelenséggel, halva találtam ezt a blogot.

Talán tavaly ősszel ment ki sétálni a radványi erdőbe egyedül és fatolvajokra, vagy vadorzókra lelt. Nem jött vissza és gazdája sem kereste.
Sorsa kórtünet illetve kortünet, vagy fordítva.
Valamikor, tavaly ősz elején az Index komoly tartalmi változáson esett át. Bizonyosan Orbán Viktor személyes utasítására lett szar, más lehetőség nincs, de mint inspiráló közeg megszűnt létezni. Addig, habár némileg csökkenő tendenciával, de az Index és a blogtér folyamatosan produkált olyan írásokat, amelyekből értelmesen lehetett tájékozódni Magyarország aktuális állapotáról. Az Index úgy volt egy liberális újság, hogy jó volt. Nemcsak szakmailag volt sokszor jól megcsinálva, hanem vicces is volt és szerethető. Ideológiai irányultsága nem tette elfogulttá.
A választás közeledtével azonban élvezhetetlenné, elfogulttá és humortalanná lett és úgy is maradt. Jó blogjai is eltűntek, egyszerűen nem érdemes olvasni. Ezzel egyidejűleg lett unalmas és alig frissülő a Mandiner is.
Ma Magyarországon nincs sajtó. Újságírók sincsenek és írogató értelmiségiek sincsenek (ez utóbbi entitásból azt hiszem az értelmesség veszett ki végleg).
A hivatásos baloldali értelmiség (konrád györgy szánalmas eufemizmusával: autonóm értelmiség) teljes kiüresedése nem eredményezte azt, hogy a körúton belül nevelkedett ifjak felnőve a feladathoz gondolkodni kezdenek, a jobboldali értelmiség pedig nem mutatja az önszerveződés jeleit.
A Fidesz kormány és Orbán Viktor legnagyobb hibája, hogy irtózik az értelmiségtől, azt gondolva, hogy az szükségképpen olyan, mint heller ágnes és konrád györgy klónok serege, legfeljebb jobboldali elkötelezettséggel.
Pedig egy valódi értelmiség a mindenkori kormány hatékony kormányzásában érdekelt és képes olyan szakmai környezet teremtésére amely kordában akarja tartani a politikát.
A legnagyobb politikusi teljesítmény lehetne az, ha Orbán képes lenne olyan szakmai, értelmiségi csoportok létrejöttét támogatni a lukács tanítványok helyett, amelytől elvárhatja, hogy értelmes kritikával illessék és erkölcsileg és szakmailag formálják kormányzását.
De nagyon nem tartunk itt. Az egyetemeket a liberalizmus fogalmaiban utazó nagyon alsó középszer uralja, a kultúra pedig annyira belterjes, mint egy pedofil „közösség” levelezőlistája.

Nem egészséges dolog az, amikor egy erős és autonóm vezető akarja „megcsinálni” az országát. A jó megoldás az, amikor egy nemzet intellektuális közössége termeli ki magából azt a vezetőt, aki képes a közösségi projektet megvalósítani.
Megmondom őszintén, ijesztőnek találom, hogy egyet vagyok kénytelen érteni Orbán Viktor (például tusványosi) beszédével.
Az lenne normális, ha ő értene egyet velem.:))))

A liberalizmus nagyon nyilvánvalóan halott. És gyilkosai, mert nem magától ért ilyen csúnya véget, még erejük teljében vannak. A valóságra már semmi hatásuk nincs, de a gyűlölet hőfokát még fenn tudják tartani.
És semmi ötletünk arra, hogy utána mi legyen. Legalább annyi lehetne bennünk, hogy valami minimális jóindulatot mutassunk politikai ellenfeleink irányába.
Az „ellenzék reakciója az utolsó Orbán beszédre azonban azt mutatja, hogy erre semmi esély. Még önérdekből, a következő választási vereség előtt sem hajlandók egy cseppnyit sem kigondolkodni a rögeszméikből.
Halvány nyomát sem látom olyan társadalmi, intellektuális csoportoknak, amelyek a Fidesznek, mint társadalmi alrendszernek az ellensúlyai lehetnek. Ezzel nem az a baj, hogy a Fidesz annyira szörnyű (mint amilyennek a libsik állítják), hanem az, hogy ellenfél nélkül mindenkinek kinövi az arca a kamionbejárót is.

Ha tudtok egy jó felületet, ahová érdemes írni, szóljatok.

*********************************

És idemásolok két befejezetlen (fél)írást, hogy ne menjenek kárba:

 Először is túl kell tennem magam azon, hogy tisztelem Magyarország miniszterelnökét. Ahogy korábban azon is túl kellett tennem magam, hogy az elődeit nem sikerült megtisztelnem a tiszteletemmel. A tisztelet különös érzés, képességet igényel, nemcsak döntést. De döntést is. A tisztelet nem alárendelődés, de mégis az. A tisztelet leginkább önfegyelem. Annak az elismerése, hogy más embereket résztulajdonságaikért, vagy akár a közvetlen szándékukon kívül eső helyzetük miatt is tisztelünk (kor, tapasztalat). A tiszteletből nem elsősorban az engedelmesség következik, hanem az, hogy a tiszteletre méltó embertársaink szavait megfontoljuk, ha azokat felelősségük és tiszteletreméltóságuk tudatában intézik hozzánk. 

Az egyszerűen nem lehetséges, hogy csak úgy egyszerűen nem tisztelünk valakit, aki azt valamely jó okkal megérdemelné. Mondhatjuk azt, hogy valakit nem tisztelünk többé, mert elveszítette megbecsülésünket, de az nem a tisztelet ellentéte, hanem pont a tiszteletből fakadó aktus, annak az erkölcsi következménynek a képviselete, hogy az illetőt megvetjük.
De a tiszteletre képtelen emberek megvetése értéktelen és érdektelen. Akik sosem tiszteltek igazán senkit (és semmit), és ebből kifolyólag igazán nem is tagadhatták meg senkitől sem ezt a tisztességet, azok nem vehetnek részt olyan beszélgetésben, amely kétségbe vonja valaki megbecsülhetőségét.
Én olyan országban szeretnék élni, ahol az emberek döntő többsége képes arra, hogy annak a politikai tábornak a miniszterelnökét és politikusait is tisztelje, amelyre nem szavazott.
Ennek a lehetőségét Magyarországon azok a magukat (csak a fogalom csökönyös félreértéséből eredeztethetően) „liberálisnak” nevező értelmiségi csoportok játszották el, úgy tűnik mindörökre, akik a rendszerváltás pillanatában polgárháborúsították a magyar közélet minden szegmensét, és hagyománnyá tették a hagyományok lerombolását, így téve lehetetlenné a tiszteleten alapuló politikai közélet kialakulását is.

********************************

Pontosabban nekünk is lehet szerencsesorozatunk.

2010-ben szerencsénk volt, éppen meglett a kétharmad. Ha nincs meg valószínűleg visszajönneka kommunisták, illetve a liberálisok (a sivatagi rabló kifejezés jobban visszadja az ideológiájuk lényegét, de a liberális honosodott meg főképp), mert semmiféle játéktere nem lett volna a Fideszkormánynak, illetve, mert nem lett volna esélye arra, hogy megtartsa támogatottsága nagyobb részét (Éljen a Békemenet!:)))).

Ideírom újra, a hülyék számára, hogy ebből semmilyen formában nem következik, hogy elégedettek lennénk a Fidesz kormányzásával. Ebből csak az következik, hogy jó érzéssel tölt el bennünket az amikor a baloldali véleményformálok olyan rettenetesen szarul vannak és az, ha nem ők kapják az állami megbízásokat. Sekély e kéj, de összehasonlíthatatlanul nagyobb élvezet, mint az, amikor gyurscány ámokot fut, mint miniszterelnök, vagy bajnai válságot kezel.

Semmi értelme azokkal beszélgetni akik tényleg azt "gondolják" hogy a 2002 és 2010 közötti kormányzás sokkal jobb volt, mint az elmúlt négy év.

Beszélgetés azokkal alakulhat ki, akik azt gondolják, hogy az elmúlt négy év sokkal, de sokkal jobb volt, mint....

Már nem tud vicces lenni.