Az a meglepő esemény következett be, hogy Orbán Viktor miniszterelnök valódi, tartalommal rendelkező beiktatási beszédet mondott. Miután már sok-sok éve egyetlen politikus sem mond soha semmi érdemlegeset, eszembe sem jutott meghallgatni, még háttértévézésként sem kerültem a beszéddel kapcsolatba, pedig az évértékelőknek, meg a nagygyűléseknek ez a sorsa. Véletlenül szaladtam bele tehát és magára vonta a figyelmemet.

A miniszterelnök ugyanis beszélt és jelentéssel bíró mondatokat mondott. Ennek az is az egyik oka volt, hogy Orbán teljesen, látványosan és demonstratíve szakitott a liberális fogalomkészlettel. Nem csak bírálta a liberalizmust, hanem egyszerűen nem használta a fogalmakat liberális értelmükben. Vagy másképp fogalmazva, a fogalmakat eredeti, valódi értelmes értelmükben használta. Ebben a beszédben a szabadság, a méltóság, a munka, a nemzet és sok-sok másik fogalom végre eredeti emberi értelmében reppent ki egy politikus szájából.

Hatalmas győzelem ez, végre természetes nyelven beszélgethetünk a világunkról. Az persze nem jó, hogy ezt a nyelvváltást, világleírás váltást egy politikus vezeti be, de azt azért komoly helyen már sehol nem szükséges bizonygatni, hogy a liberalzmus fogalmai teljesen elveszítették érvényességüket, már semmit nem ragadnak meg a valóságból.

Sokan, sokféleképpen és egyre nagyobb érvényességgel léptek már ki a liberlizmus dogmatikájából, de a magyar közéletben és tudományosságban még most is életveszélyes kibeszélni heller ágnes elmebaján kívülre.

Ideális persze az lenne, ha a miniszterelnök egy hatalmas tudományos és művészeti közösség és egy nemzeti közélet általános óhaja alapján haladná meg egy lejárt kor dogmatizmusát, de fél-ázsiai nép vagyunk, itt a miniszterlenök megy elöl és mi megyünk utána. Nyugaton is ő volna elöl, csak ott a tömeg tolná maga előtt.

Sokan véljük úgy, hogy értjük mit is beszél a miniszterelnök. De az igazi, nem atv-kompatibilis értelmiségnek is végig kell gondolnia ezt a programot és el kell végeznie az ideológiai és a szakmai aprómunkát, hogy megtöltse tartalommal ezt a nagyívű elképzelést. Ez az elgondolás ugyanis nem egy vezér programja, nem kormányprogram, hanem életforma, etika, mindennapi gyakorlat, a kelet-európai túlélés egyetlen lehetősége, amit sokszor a Fidesszel szemben kell majd megvalósítani.

A liberalzmus egyik nagyon hatékony kártétele az, hogy a fogalmak megbéklyózásával, értelmük meghamisításával teszik lehetetlenné az ideológián kívüli beszédet. Ahogy a marxizmus használhatatlan fogalmai, úgy a liberalizmusé is sokáing ott lappanganak majd az elmékben, de végre meg kellene kezdenünk a nagytakarítást.

Az persze természetes, hogy ez a kiváló és programadó beszéd teljes érdektelenségbe veszett, még csak a szokásos módon le se nácizták miatta Orbánt.

Ez egy megvitatásra érdemes elvi program, álljunk neki megvitatni és tegyük hozzá a magunkét.