Szeretve tisztelt Fideszes felebarátaink megszokták a feltétlen támogatásunkat. Látni kellett volna az orcájukat, amikor az ember finoman felemlegette nekik, hogy ezt így egy szoci kormány idején is el lehetett volna intézni. Meg voltak sértve. Amíg még szóba álltak egyáltalán, addig elmondták, hogy mennyire nem tudjuk elképzelni, hogy mennyire nehéz nekik. A külső nyomás, a belső nyomás, meg ezt te onnan nem is értheted. Hiába mondtuk, hogy pont ez a baj, hogy nem értjük, mert akkor hátha nem is érthető. Szóval nem sikerült megértetnünk egymással, hogy mit nem ért a másik. De persze a feltétlen támogatásunk az kellett. Meg a megértésünk, sőt az természetes volt.

De minden ilyen harmonikus kapcsolatnak végeszakad egyszer. Nem értjük meg, nem akarjuk megérteni és ti nem értitek és ti nem akarjátok megérteni.

Ez a hajó már elment. A politikai racionalitás mellett (ami természetesen vitatható), a mindentől független becsület is azt kívánja, hogy Schmitt Pál mondjon le (és ez nem vitatható a tények ismeretében). Függetlenül minden magyarázattól, kényszertől, belső viszonyrendszertől. Ha sajnálom, ha kedvelem Schmitt Pált, ha megértem a Fidesz, vagy Orbán Viktor indokait akkor is pontosan tudom mit kíván a becsület.

Ráadásul ez már rég nem Schmitt Pálról szól.

Ez arról szól, hogy a jobboldali értelmiségnek, az erkölcsösséget (inkább) megkérdőjelezhetetlennek (mert mi nem tartunk olyan sokat magunkról:)) értelmező gondolkodásmódnak lesz-e igaza, vagy az erkölcs azon felfogása diadalmaskodik, amely ezeket a döntéseket is alárendeli a politikának, érdeknek, szükségnek.

Most szólok, hogy pont azért az utóbbiért rühelljük, gyűlöljük, vetjük meg a szocialistákat, ezért nem szavazunk soha rájuk és ezért megyünk át a túloldalra ha szembe jön egy. Azt gondoljátok, hogy lesz esélyetek a középosztálybeli tágabb értelmiségi holdudvar lelkes támogatása nélkül? Persze biztos ezt is elfelejtjük(mert eszünkbe villan a mesterházy értelmes tekintete), de végül is úgy fogunk gondolni rátok, mint a szocialistákra, hideg, esős novemberi napokon meg mint az szdszesekre.

Mi nem a balliberális értelmiség vagyunk. Nem nyeljük le, mint amazok a Gyulát, a megyót, a fletót, meg a libást.

Nem érdekel Orbán Viktor tekintélye, nem érdekel semmi, csak a becsület. Nagy szavak? Hát akinek az, az sem érdekel.

Arról nem is beszélve, hogy mennyire marhára unom már ezt az ügyet.