A botrány kirobbanása után egy igen rövid ideig lehetett abban bizakodni, hogy SP megúszhatja a dolgot, hiszen akkor még nem volt világos, hogy az „elnök úr” a kisdoktoriját tokkal, vonóval reciklálta valahonnan. De január végére általános vélemény volt a jobboldali értelmiségi akolban is az, hogy SP, a bizonyos körökben azóta is szokásos módon jutott fokozathoz, mindenféle érdemi munka nélkül. A tudományos fokozatok nem kis része ilyen, egy további nagyobb kontingens elkövetői legalább fektetnek bele munkát, hogy az intellektualitás fájó hiányát legalább a szellemi tevékenység látszatával pótolják. A maradék 1-2% az (túlbecsülöm, de mindegy) az, ahol valódi munka és tudományos teljesítmény is van, de ezek az emberek fájó, miután értenek valamihez, inkább kerülik a politikát.
Az is egyértelmű volt, hogy ha egy politikus tudományos fokozattal rendelkezik minimum a második kategóriájú elkövetést kell produkálnia.
Ismétlem az már január végén egyértelmű volt, hogy SP azokban a nehéz időkben a normális irodalomjegyzék mellett 70-80 oldalnyi saját szöveget sem volt képes hozzátenni a „törzsanyaghoz”, hogy legalább valami halovány esélyt adjon azoknak, akik rosszul értelmezett klubhűségből meg akarják védeni.
És január végén az sem volt már kérdés a való világban, hogy SP-nek azonnal le kell mondania erkölcsi okokból. A vizsgálóbizottságosdi kitalálása után azt gondoltuk, hogy ezzel időt adnak SP-nek arra, hogy megromoljon az egészsége és tragikus hirtelenséggel lemondjon, valamikor február végén, március elején.
Ehhez képest az derült ki, hogy a OV és a Fidesz további éleselméjű vezetői abban a boldog hitben leledzettek március 28.-áig, hogy lehet olyan jelentést gyártani, amely alapján nemcsak nem veszik el SP kisdoktoriját, hanem amellyel lezárhatják az ügyet. És a két fáradt szemünkkel láthattuk, hogy úgy rácsodálkoztak az azt követő eseményekre, mint kisborjú a mészárosra. Láthatólag nemhogy tervük, hanem ötletük sem volt arra, hogy most hogyan is kéne viselkedni.
Ha a Fidesz és a jobboldali értelmiség között lenne valami érdemleges és mértékadó kapcsolat akkor már tudhatták volna, hogy SP tekintélye már januárban elenyészett (ezt még a közvéleménykutatók is mérték) és mindenki (köznyelvileg fogalmazva) ki van rá akadva. Ne feledjük el, most az a ritka helyzet van, amikor a jobb és baloldali (nem közvetlenül pártelkötelezett ) értelmiségi, sőt átlag szavazópolgár egyetért: SP amúgy is alkalmatlannak bizonyult a feladatára, hamarabb lett nevetséges, mint szerethető. Tekintélynélkülisége még elődeihez képest is szembetűnő, pedig nem volt magasan a léc. Ráadásul úgy bukott le, ahogy kell, látványosan, hosszan, megalázóan és kétségbevonhatatlanul.
Hol a realitásérzék emberek?
És ha már ellepett benneteket a trágyalé, legalább ússzatok(vagy tegyetek úszó mozdulatokat).!
A kormánypártok és a szavazói közötti mindmáig meglévő együttműködés tönkretételére a legjobb módszer, ha az amúgy is megtörettetett szavazópolgárokat egy minden szempontból vállalhatatlan és képviselhetetlen álláspont elviselésére akarjuk kényszeríteni, majd a totális bukta után hagyjuk, hogy a rovásunkra (és az ő rovásukra) elsüssék az összes poént SP-re vonatkozólag. Ráadásul a poénok jelentős része még jó, sőt igaz is.
A politikában az azonnal általában a döntés elhúzását jelenti, de ez most nem olyan azonnal.
SP-nek még ma le kell mondania és a Fidesznek be kell ismernie a felelősségét, hogy nem értette meg a helyzetet, valamint, hogy nem választott megfelelő embert.
Érzékelhető, hogy a kormánypártok vezetése (nem csak) ebben az ügyben volt képtelen reálisan érzékelni a helyzetet. A jobb oldali értelmiség általános véleménye eltér sok dologban a kormányétól. (Nem örülni, az esetek döntő többségében nem liberális irányba!:)))) Ideje lenne, hogy a Fidesz és a kormány saját szellemi hátországához forduljon és ne hivatkozzon állandóan a háborús helyzetre folyamatos kritikátlan összetartást követelve.
Először is kezdjük azzal, hogy olyan Köztársasági Elnököt akarunk aki Orbán Viktor felett áll valóban és pusztán a tekintélyével képes hatással lenni azokra a folyamatokra, amelyek átlépnek erkölcsi határokat.
Az utolsó 100 komment: