Jobb oldalon duplán nem népszerű, illetve kellemetlen Schmidt Pál lemondását követelni. Mert ugyebár ilyenkor összezárunk. Balosék meg valamiféle diadalként (Na ugye még te is belátod, te mocskos fasiszta?)élik meg ezt, mintha azon az oldalon lett volna egy olyan vezető politikus is, akinek nem kellett volna lemondani azonnal, ha erkölcsi kérdések kerülnek szóba.

Ebből következőleg (is) tanácsos eltekinteni azoknak az álláspontoktól, amelyeket érdek és elmebaj motivál és lekaparni a metafizikai alapokig.

1989 novemberében részt vettem egy kerekasztal beszélgetésen a A kolesz társalgójában, amely (a jelenlévők többségét képviselő enyhe fokban lábfetisiszta személyek /akkor még/ enyhe fokú alkoholos befolyásoltságának köszönhetően) azon témakörön belül igyekezett maradni, hogy mik is a szép női láb általános és speciális ismérvei?

A motivált témamegvitatás ellenére nem jutottunk olyan eredményre, ami bekerülhetett volna az évkönyvekbe és a társalgás egyre szürreálisabb megközelítéseket szült. Ennek kapcsán az egyik srác (És itt a személyeskedés mocsarába kell süllyednem, mert a srác barátnője nem rendelkezett olyan lábakkal, amelyek szóba kerülhettek volna az este során, mint ideáltípusok.) már erősen részegen (amikor az ember egyik szeme már nem hasonlít kellőképpen a másikra) elvesztve érdeklődését a széthulló beszélgetés iránt, kezében egy nagy vbk-val felém fordult és a következő levezetéssel ajándékozott meg:

„Te figyelj! Akkor ez most hogy van? Ha egy művész rajzol egy női lábat (vagy éppen mellet, vagy bármilyen páros szervet), akkor a másodiknál plagizálja magát, vagy csak tükrözi az elsőt?”

Én erre csak azt tudtam javasolni, hogy szerintem felesleges ilyesmin gondolkozni, de ha már igen, akkor valami szépre gondoljon.

Ennyiben maradtunk.

Én magam, amíg bármi érdekes is van a világban, nem szándékozom magam leellenőrizni azt, hogy amit az egyik ember írt az olimpizmusról (vagy mi a náthás fenéről), azt egy másik ember plagizálta, tükrözte, másolta, szimplán elcsórta, vagy bármi más perverzet cselekedett vele.

De arra letenném a nagyesküt, hogy ezt azért a mai fejlett tudományos eszközökkel meg lehet állapítani. Sőt, nekem olybá tűnt, hogy mintha ezt valakik már meg is állapították volna, hogy a nevezett dolgozat mintegy 80%-ban tartalmaz Georgijevet, valamint valami németet és franciát, továbbá némi guargumit (mert az mindenben van). Ez még csak nem is magyar termék.

Most akkor mégsem, illetve mégis igen? 215 oldalt is el lehet nézni?

Amennyiben viszont nem plágium, hanem eredeti szöveg (és várom a kettő közötti finom átmenetek részletező definícióját), akkor követelem az ellene folytatott hajszából hótisztán kikerülő Köztársasági Elnök nemtelen támadónak példás megbüntetését!

Könyörgöm valakit büntessenek már meg!

És a Damu Roland ártatlan.