Újabb BKV-és interjúval kedveskedtek nekünk szombat reggel, évek óta először fordult elő, hogy volt némi kompetíció a sajtótermékért a reggelizőasztalnál.
Antal Attila abban a sztájlban adja elő magát, amit még Balogh Zsolt szerettetett meg velünk. Drámáját jól jelzi, hogy vezérigazgatóként csak 112. volt a cég fizetési listáján, ami nyilván azt érzékeltei leginkább, hogy szakemberként volt foglalkoztatva és nem lobbistaként, rokonként, szexuális segédeszközként, bűntársként, esetleg szimplán tévedésből.
Ez a vallomás is életszerű, mint egy tízmillás kölcsön parkolóházi lebonyolítása, átsejlik belőle a gonosz politikusok parizertől iszamlós kezébe került mérnökember naiv csodálkozása, amely érzelem megélésére eleddig csak az épp rebootolós elmeállapotú demcsák zsuzsát tartottuk képesnek.
Amit Antal elmond, az maga a Hátsó-Kannibálföldi Államivagyon Biztonságbahelyezési Köztestület szervezetszociológiai lenyomata.
Elmondása szerint például nem sejtette, hogy a BKV milyen állapotban van, amikor elvállalta a feladatot. Hát ezt már hallottam a szocialista holdudvar gazdasági szakembereitől egypárszor, hogy nem tudták. A BKV és a MÁV állapotát mindenki ismeri, mindenki, aki ebben az országban él. Persze ehhez két élményben kell részesülni előzőleg, igénybe kell venni a nevezett két képződmény szolgáltatásait egyszerű halandóként, valamint a cégek nyilvános pénzügyi adatait át kell tekinteni néhány évre visszamenőleg. Azt, hogy az utazás kimaradt még megértem valahogy (a terepjáró nem fér fel a villamosra), de azt hogy gazdasági szakemberként nincs tisztában egy állami cég vezetője egy másik magyar állami cégen belüli viszonyok hozzávetőleges milyenségével, akkor a realitásérzék aggasztó hiányát kell felvetnünk.
De legalább azt elismeri, hogy átadás-átvétel közben rádöbbent.
Például nem tudták neki helyből megmondani hányan dolgoznak a cégnél. Ez annyira szép, hogy nem is poénkodom rajta, nem lenne méltányos a legjobb poénnal sem, ha ilyen erős ellenfélre küldeném rá.
Az is kiderült a számára, hogy a számtalan vezető mindegyike át van adva az örökkévalóságnak és a BKV-nak. Így első saccra úgy számolom, hogy az helyből világcsúcs, hogy a BKV szűken vett felsővezetői körének szerződés szerinti lelépési díja nagyobb, mint a cég éves forgalma. Nem a forgalom kicsi, igaz nem is a szűken vett felső vezetői kör, hanem a szerződések aláírói mertek nagyot álmodni.
Antal Attila nokiásdobozokkal és nagyobb mennyiségű parizerrel a BKV-nál nem találkozott ugyan, de cserébe mindent aláírt, amit mindenki más is aláírt már. Ez egy rendkívül tanulságos értelmezése a gazdasági csúcsvezető feladatkörének.
Elmondása szerint a lobbisták (eufemizmus az mszpszdsz kifejezésre) szépen megállapodtak mindenről és a BKV vezetés második vonala úgy készítette elő a vezérig. számára az anyagokat, hogy az kezét széttárva csak alábiggyeszthesse a kétségkívül értékes szignóját.
Ha szegény, félreértelmezve a feladatát, túlbuzgóságból rákérdezett, akkor megnyugtatták, hogy a költségvetésen belül vannak.
Kérdezném, volt valaha a BKV költségvetésen belül? Már ha olyan betegesen perverz, közgazdaságiatlan kérdéseket teszünk fel, hogy egy gazdasági vállalkozásnak, még ha közösségi is, nem kéne-e minimum nullszaldósan működni. De évi néhánytízmilliárd veszteség a költségvetésen belül van.
Idézet következik:
Kérdés:”Nem merült fel soha a lobbikörben, hogy túl sok a kommunikációs, tanácsadói szerződés?”
Válasz:” Nem. A BKV egy százmilliárdos cég. Nem voltak kiugró tételek. Ha rákérdeztem egyikre-másikra, az volt a válasz, hogy kell. Egyébként nem léptük túl a korábbi időszakok ilyen célra fordított költségkeretét.”
Mennyit tudhatott ez a csávó a cége pénzügyeiről?
Primitívebb lelkületű újonnan érkező cégvezetők, akik elmerülnek a napi ügyek mocsarában, ezt úgy oldják meg, hogy minden nap megnézik az össze utalást és az első időkben mindegyikre rákérdeznek.
Persze azzal a helyzettel is kezdeni kell valamit, amikor nem tetszenek a válaszok.
Például el lehet menni haza, de hát ezek pont ezért kapják a fizetésüket, hogy maradjanak és nem azért, hogy rendet tegyenek.
Szerintetek a demszky lemond?
Vagy ne kérdezzek hülyeségeket?