Azokban a nehéz időkben, amikor a felvilágosult liberalizmus még nem takarította ki az egyetemekről teljesen a klerikális konzervatív eszmerendszer fogalmait (anya, apa), mi woman studies címszó alatt kaptuk a progressziót. Az oktató (neme rejtély, az ő esetében a társadalmi meg a biológiai is, csak az biztos, hogy a női klotyót használta), aki akkor nyomta ezt a feelinget, néhány év múlva már gender studies néven olvasta fel betűre ugyanazt az előadást, amin újabb hallgató generációk aludtak nyugtalanul.

A tudományfilozófiával foglalkozó oktatónk szerint a társadalomtudomány ezen iránya kiválóan megfelel bárkinek, aki kínkeservesen megtanult angolul, szeret utazni és a külföldi kongresszusokon hatékonyan tudja lepattintani a vele azonos nemű udvarlóit, úgy, hogy azok a pályázati és ösztöndíj bizottságokban ücsörögve abban a reményben támogatják majd az újabb túráját, hogy még van esélyük. Azoknak, akik már teljesen magukévá tették ezeket a gondolatokat, pedig maga a paradicsom egy olyan szubkultúra, ahol senki sem tudja, hogy fiú-e vagy lány.

Arra azonban senki sem számított, hogy ez a baromság úgy begyűrűzik ide hozzánk is, mint az olajárrobbanás és az szdsz holdudvarában (hol másutt?) elkapja mindenki, mint egy jófajta nemibetegséget. Persze várható volt a dolog, hiszen a primitív férfisovinizmus ellentettjének gondolt vulgárfeminizmus és a szociológiát a hatvanas évek balos fogalomkészletének remixével művelő „liberális értelmiségiek” elegye vevő volt mindenre, amivel meg lehetett látszólag magyarázni, hogy miért is jobb egy a mikola agyában tenyésző szinglizombinak, mint egy a három gyermekét otthon nevelő édesanyának.

Van a baromságnak egy szintje, ami leírhatatlan, de én most megkísérlem, egy példa segedelmével megragadni, hogy milyen gondolatfoszlányok mentén is kell elképzelnünk ezt a világmegváltó eszmét.

Hála istennek segítségemre van ebben az amerikai televíziózás, amelynek termékei rendszeresen segítségére vannak bárkinek, aki unja a nemét, vagy sorozatgyilkossá akar válni. Néhány éve belefutottam egy amerikai tárgyalótermi, ügyvédes sorozatba, amelyik a jövőben játszódott (gondolom az újítási kényszer miatt). Akkortájt, ahogy azt az egyszeri forgatókönyvész elképzeli, a lakosok elbaktatnak a genetikus csávóhoz, hogy a hozott anyagból tervezzen már nekik egy gyermeket, mert ha szimplán kettyintenek, azok a nyüves gének még a természet szeszélyei szerint találnak rekombinálódni, ami nem fájintos a jövő tökéletes társadalmában.

A genetikus csávó meg alkotott, de nem tiszta szándék vezette a cerkáját, mert valahogy kitudódott, hogy a fiúgyermek, a szülők előítéletes felfogása szerint legalábbis, gyári hibás, mert valami Joe nevű (a férfiről alkotott sztereotípiáknak megfelelő) barátnővel állított haza valami szintetikus drogpartiról, a klerikális fasiszta szülők legnagyobb meglepetésére.

Ámerikában ilyenkor perelnek, mint állat, az is kinyomozódik valahogy, hogy a genetikus is meleg, mint a júliusi délután és ráadásul szándékosan gyártotta ilyenre a szerencsétlen gyereket. Az ok egyszerű, a meleg közösség létszáma a genetikai tervezésnek köszönhetően folyamatosan csökken, mert a rohadék konzervatív, antiliberális, homofób, klerikális, rasszista, republikánus szavazó, háborúpárti, nőelnyomó, fasiszta, holokauszttagadó, tömegben pukizó, modern művészetet nem értékelő, üvegházhatást fokozó gázt kibocsájtó, marihuánát nem szívó, tévéreklámokra nem fogékony, néger mellé a metrón nem ülő, a szomszéd melegpárhoz harmadiknak be nem szálló, swinger bulin zavarban lévő, a házasságban élése miatt a válóperes ügyvédeknek nem perkáló, tizenéves kamaszokra rá nem mozduló, medencébe pisilő, templombajáró, a gyerekének boldog, teljes életet kívánó szülők (a rohadt mocskos anyjukat nekik!!!!), HETERÓ GYEREKET TERVEZTETNEK MAGUKNAK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A genetikus csávó ezt a rohadt, elferdült gondolkodást nem nézhette tétlenül és úgy döntött, hogy a maga szerény eszközeivel tesz egy egészségesebb társadalomért és Smith-éknek egy édes kis pubit tervez.

De ámerikában, meg Hollywoodban mindig győz az igazság. Az ellenszenves szülőknek jól odapancsolnak az esküdtek, mert ugyan megítélnek a hibás teljesítés okán kártérítést a szülőnek, de csak egy dollárt, hogy kifejezzék, mennyire megvetik őket erkölcsileg, amiért nem tekintik például az unokák hiányát a homoszexuális közösség frissülése érdekében rájuk ruházott társadalmi kötelezettségük költségének.

És ezt teljesen komolyan gondolták. Nem volt idézőjel, vagy egy kikacsintás a végén, hogy a producer a fiatal fiukat szereti, legyünk megértők.

Ez az elmebaj is a legújabb kori liberalizmus egy különösen perverz sarjadványa. A természetes nem ember általi áttervezhetősége, finoman szólva is omnipotens optimizmust kíván, azt a feltétlen hitet, hogy az ember nem csak legyőzheti a természetet, hanem tulajdonképpen a társadalmainkban mi konstruálunk mindent és hogy a világ, a génjeink, ebben nem játszanak szerepet.

A normális létezésének tagadása ez, sőt annak az ideológiai barbarizmusnak a tobzódása, amely minden kisebbséget a gonosz többséggel szemben fogalmaz meg és piedesztára emeli a normális, átlagos emberi létbe személyes rosszsorsuk és boldogtalanságuk okán beilleszkedni nem képes emberek a világot kifordítani kívánó gondolati konstrukcióit. Valóban felülmúlhatatlan kiterjesztése az elnyomó többség fogalmának, ha a heteroszexuális nők és férfiak is ide sorolódnak, várom a politikai korrektség fejlődésének azon állapotát, amikor már nem lesz pc visszautasítani a velünk azonos nemű szexuális közeledését a heteroszexuális irányultságra hivatkozva, mert beperelnek, de legalábbis rád mászik az ombuccmanó.

Amikor egy haldokló kormány és politikai kurzus, a választási következményekkel nem törődve, utolsó napjaiban az óvodák nevelési elveit próbálja a férfi és női szerep sztereotípiáitól mentesíteni, oly módon, hogy mögé tudományos érveket nem, csak ideológiai fröcsögéseket tud állítani, tudhatjuk, hogy milyen realitásérzék szorulhatott az elmúlt nyolc év oktatáspolitikájába.

A nemünket nem választjuk és én azokat a keveseket, akik igen, nem irigylem.

Az átlagos ember valamilyen nemhez tartozó testtel és ahhoz tartozó ösztönökkel rendelkezik. A társadalom képes nagyon komolyan felülírni, befolyásolni az ösztönök működését, de csak azok a társadalmak lehetnek képesek a fennmaradásra, ahol az ösztönök és a kulturális parancsok kompromisszumos egyensúlya egyszerre garantálja az egyén alapvető ösztöneinek működését és kontrollálja egyúttal a közösséget romboló egyéni késztetések kiteljesedését.

Nők vagyunk és férfiak, el kell fogadnunk ezt a szabályt, nem hiszem, hogy lenne átmenet kettő között. Elfogadom, hogy nagy tehertétel az ember számára, ha késztetései nem egyeznek azzal, amit a döntő többség természetesnek gondol, de e szerencsétlenség mentén nem lehet átszabni a világot.

Köznyelvileg:

Ha valaki azzal jön az öt éves gyerekemnek, hogy egyes szülő, meg kettes szülő, meghogy eldöntheti, lány akar lenni, vagy fiú, akkor az a "szakállas bácsi" kap tőlem egypárat az etetőjére.

És egyébként, ki engedett be elmebetegeket az oktatási minisztériumba?

Ja, a magyar bálint, meg a hiller?

Bocs akkor nem kérdeztem semmit.