Amióta általánosan elfogadottá vált az a nézetrendszer, amely szerint a tavaszi választások leglényegesebb kérdése az, hogy a Fidesz szerez-e kétharmadot, vagy nem, tisztelet a kivételeknek, mintha letargia lett volna úrrá a bal-lib eszmerendetlenség képviselőin. A dolog jellegéből adódóan szűk körű, enyhén orgia jellegű rendezvényeken jönnek össze és igyekeznek megidézni a fasisztamentes liberális jogállam szellemét (de valamiért csak kende péter asztrálteste jelenik meg nekik).
A dolog oka a rossz médiumválasztás (debreczeni józsef) mellett az is, hogy a jelenlévőket azonnal elborítja ektoplazma, amint Orbán Viktor bármilyen kontextusban felbukkan az elméjükben. Valljuk meg, ha valakinek az ébrenlét hosszú óráiban csak az jár a fejében, hogy egy pszichopata sorozatgyilkos rendre kipróbálja rajta az emberi elme által valaha is kitalált halálrakinzási technikákat, nem várható el tőle, hogy a fölébe hajoló rém politológiai és lélektani elemzését hibahatáron belül végezze el.
Ebből kifolyólag mi normálisok is kihívások elé vagyunk állítva, hiszen elborítanak bennünket az olyan megnyilvánulások, amelyek vagy kritikátlanok a Viktorral szemben (a saját oldalról), mint a gréczy gyerek a fletóval, vagy olyan antifasisztáktól származnak, akik az anafilaxiás sokk határára kerülnek már akkor is, amikor a Viktor létének halovány visszfénye betüremkedik a tudatalattijukba. (Állítólag egy izraeli gyógyszergyártó már előállította az ellenszert (AntiViktorin), amely tabletta formájában társadalombiztosításilag jár a rászorulóknak a tervek szerint, de a folyamatos hatású, bőr alá ültethető változat is kész lesz januárra, hiszen anélkül a választási kampányt túlélni lehetetlen az érintettek számára.)
Szóval egyszerűen ki van zárva, hogy a nemzet jövendő atyjáról objektíven értekezzünk.
Pedighát ugye, meg miegymás, az elmúlt 8 év, de az elmúlt 19 egyik legnagyobb problémája is az, hogy a politikai elit egyik fele számára sem épült ki olyan értelmiségi környezet, amely tömegesen, aktívan és megkerülhetetlenül hatást tud rá gyakorolni, ha kirívó faszságot készül elkövetni.
Például erős sejtése volt arra vonatkozólag a jobbos értelmiségnek, hogy a kevésbé az intellektuális készségeikről ismert kisgazda szavazók (mert úgy őszintén, aki bevette torgyán doktort, az minimum elmegyenge), a pártjuk szétverése után elég nehezen jönnek majd rá arra a komplex összefüggésre, hogy onnantól a Fideszre kell szavazniuk, hogy mégjobban ne legyen velük kitolva.
Ha meg lett volna valaha baloldali értelmiség mifelénk, táncsak vertyogtak volna a fletó felbukkanásakor, hogy a csávó nem kóser (hacsak nem kódolt antiszemitizmus ez már). De ehelyett a lábai elé borultak, vagy összeverekedtek a háta mögött azon, hogy ki is helyezze el az első pusszantást. A balfék értelmiség még a megyóban is meg bírta találni az intellektuális vezénylőcsillagot, pedig hát ő még nettó beszédhibás is volt, de nem pösze, hanem nyelvtanilag volt akadálymentesítetlen.
Tanuljunk a szocik hibájából és ne legyünk kívülállók egy nekünk szimpatikusabb, de azért súlyos retardációktól szenvedő rezsim regnálásában, hanem pisztergáljuk őket rendszeresen, hogy érezzék, habár felül a gálya és alul a víznek árja, azért a víz az úr.
Mi, akik a Fideszre fogunk szavazni, csak reméljük, de értelemszerűen nem tudhatjuk, hogy egy kontroll nélküli orbániáda sokkal jobb lesz, mint a jelenlegi vircsaft. De hamár nem méltóztattunk forradalmat, fehérterrort csinálni az elmúlt 20 évben, talán annyit megtehetnénk, hogy felhasználva a modern kor eme vívmányát rámozdulunk egy szisztematikus orbánviktor fejlesztési projektre és megpróbálunk kialakítani egy olyan konszenzust, amelyben az alcsúti (vagy felcsúti? sose tudom) rémmel kapcsolatos premisszánk a józan ész alapfeltevésein trónol és nem azon, hogy koncentrációs táborban végezzük mindannyian.
Habár megmondom őszintén, szegényes a fantáziám annak a fertelmes bűnnek az elképzeléséhez, amit azzal büntetnek, hogy a debreczenivel, meg a kendével zárnak egy barakkba.
Legelsősorban számot kell vetnünk az első Orbán kormány tevékenységével és fel kell derítenünk annak hibáit. (Akik szerint ezen időszak legnagyobb hibája az volt, hogy a végén még voltak élő komcsik az országban, annak javaslom a jobbik rendezvényeinek látogatását, valamint egy OKJ-és koncentrációstábor őr tanfolyam elvégzését.)
Például: Mi a náthás fenétől volt olyan rohadt nagy arca a fideszeseknek akkortájt?
És vajon miért loptak olyan szánalmasan amatőr módon? És olyan keveset?
Hiszen jól látható a két mancsaft közti lényeges különbség. A Fidesz után maradt annyi, hogy nyolc év monstre lopáshoz elég volt. Míg az élelmesebb antifasiszták után legfeljebb néhány értékesíthetetlen középület maradt a pincében felejtett nyilas egyenruhákkal és néhány agyonhasznált iratmegsemmisítővel.
De legelsősorban is meg kell találnunk az Orbán Viktorhoz tapasztható eposzi jelzőt!
Két kategóriában várnám felebarátaimtól a pályázatokat:
Mit írnának a bal oldalon a Viktorról, ha lenne eszük, humorérzékük és nem venné el az eszüket a rettegés?
Objektív, jobbos portré, az áhítat érzése nélkül.
A legjobbakat azzal díjazom, hogy elolvashatják azokat az írásaimat, amelyek még pocsékabbak az ide kikerülteknél.
