Sokan sokféle démont kergetnek politikai közgondolkodás címén, de talán a népszavazás kampányának hajrájában érdemes politikai alapon is és szakmai alapon is végiggondolni, mit is üzen a szavazó igenjeivel Kedves Vezetőnknek.

Vegyük sorba a politikai történéseket és az ezekből következő politikai érveket.

2006-ban Gyurcsány Ferenc elsősorban erkölcsi alapon vonta kétségbe Orbán Viktor állításait arról, hogy a kormány, többek között vizitdíjat, kórházi napidíjat, tandíjat kíván bevezetni. (Az most lényegtelen, hogy a „nem igaz ország” magyarul nem igazán értelmes kitétele, azt hiszem, a vizitdíjjal kapcsolatban hangzott csak el.)

Erkölcsi hivatkozása azt jelenti, hogy komolyan vehető politikusként abból nem hátrálhat ki, csak hitelének elvesztésével. Kivéve Magyarországon.

Az igennel szavazók elvileg, ezt a hitelességet kérhetik számon a kormányfőn. Persze nem ezt fogják, hanem azért szavaznak majd igennel, mert utálnak fizetni, vagy, mert eléggé utálják a miniszterelnököt ahhoz, hogy vegyék a fáradságot, hogy így virtuálisan, legalább bepancsoljanak neki egyet.

Jelenlegi kedveltségét nézve, kevesen fognak elfáradni szavazni azért, hogy egy hasonlóan virtuális pusziba részesítsék azt az embert, aki most már legalább napi két sör árát vette el tőlük.

Aki igennel szavaz a kormányt kívánja a fenébe, aki meg nemmel, az Orbán Viktort.

Szakmai döntést, mérlegelést váró felebarátaimnak csak egy párhuzamos univerzumba távozást javasolhatom.

Mint minden, ez a három kérdés is az adórendszerünk tökéletességéből következik. Mellőzve a közgazdász dumát, ez nektek is ismerős lesz:

Magyarországon kétféle minimálbéres szerencsétlen lelhető fel, az egyik azért van minimálbérre bejelentve, mert nem tudnak, vagy akarnak neki többet fizetni, míg a másik azért talál ennyit a bankszámláján, hogy a hónap elején az ehhez tartozó kártyával pont tele tudja tankolni a terepjárót.

A közteherviselés gondolata ebben a rendszerben nehezen vethető fel, hiszen nyilvánvaló, hogy az elsőnek említett „minimók” aránytalanul sokat fogyasztanak.J

Annyira sokat, hogy nálunk a baloldal szokta ellenezni a minimálbéremelést.

Na egy a lényeg, hogy miután a törökön, labancon, padlássöprőn edződött magyar nagyon ügyesen nem fizet adót, ott kell megragadni a dalipár lódingját, ahol nem tud adóelkerülni. Tandíj, orvos, kórház, stb. Ennek a rendszernek az az apró hátránya, hogy nem igazán veszi figyelembe a valós jövedelmeket, viszont figyelembe veszi, hogy a merdzsósnak el kell mennie télen nyaralni valahová és ő lesz a szomszéd apartmanban a politikus és családja mellett, és elrontaná a nyaralást  ha a merdzsós nehezményezné, hogy nem vehetett készpénzért helikoptert, mert az utolsó néhány millát elvitte az adó. Valami rohadt kisiskolák miatt belsősomogyban, vaze.

Ezért nem az adórendszert vegzáljuk, hanem az adózót, azt, aki nem tud adót csalni, mert két kiló kenyéren és három liter tejen, valamint a használt gyerekruhán nem lehet.

Ennek fényében vegyük először a kórházi napidíjat:

Ez ugye nettó adó, a szolgáltatás igénybevételével  kevéssé arányos, hiszen ha a bőrgyógyászaton naponta beken a nővér egy új löttyel és a rezidens orvos kétnaponta megnézi hogy állnak a pörsenéseid, az pont annyi, mintha három Nobel-díjas sebész agyat cserél neked.

Csak a nagyobb napidíjra szocializálás előszobája ez, hogy megszokd, ha kitesznek a kórházból, hogy mielőbb felkereshesd a proszektúrát az alagsorban, vagy a temetkezési vállalkozót, tégy egy kitérőt az intézmény pénztára felé is.

A vizitdíj már más tészta:

Az a nagy helyzet, hogy komolyan veendő szakértő nem mondja, hogy nincs szükség ilyesmire, csak azt mondja, hogy olyanra nincs, amilyet bevezettek.

A vizitdíj az orvoslátogatási szokások, az egészségtudatos viselkedés (szűrővizsgálatok, kontrollok, visszarendelések) befolyásolásának legjobb eszköze, magyarul, ha nem mész vissza, nem mész el, ha be- vagy vissza-rendelnek, megfirkálnak rendesen. Pl. ha életkortól függően elmész x havonta szűrővizsgálatokra, akkor nem kell perkálni, ha meg kihagyod, akkor kell mondjuk 3000-et, hogy a középosztálybelinek is fájjon, mert a merdzsóst úgy se érinti.

Ja, és a szegényeknek is ki kell találni valamit, mert azok meg se így, se úgy, de az már nagyon távoli történet.

A mostani nettó adó a legszegényebbeket és legbetegebbeket tartja távol az orvostól.

Szoktatás a fizetős rendszerre neked, aki még szoktál a napi túlélésen túlra is tekinteni.

Ja, és megjegyzem egy ilyen összetett rendszert évek alatt, fokozatosan szoktak felépíteni, úgy, hogy közben az ellátórendszert is igazítják ehhez az elváráshoz. (Adminisztráció, szakszemélyzet, hatástanulmányok, tapasztalat értékelése, orvosi attitűdök, mert ugye 70 IQ fölött nyilvánvaló, hogy parancsszóra nem változik az ember.)

A tandíj már megint nagyon más tészta:

Lehet, hogy hasznos lehetne egyfajta tandíjrendszer bevezetése, amely kombinálja a tanulmányi eredményekből, az adott egyetem nehézségi fokából és a szociális rászorultságból előállítható dimenziókat.

Ehhez az kéne, hogy az egyetemeket, a szakokat pozícionálják egymáshoz, valamint az elvégzésük utáni várható jövedelemhez és ezeket az előbbi dimenziókkal együtt az egyénre szabják (pl. nem szociális dimenzió a lakhelytől való távolság, vagy az, hogy mennyire lehet az adott szak mellett dolgozni, vagy melyik városban van az intézmény (Bp. vagy Barcs), vagy kapott e koleszt, stb.)

Továbbá tandíjat úgy szoktak bevezetni, hogy az igazodik egy átlagcsalád jövedelmi és megtakarítási lehetőségeihez és szokásaihoz. Hát, amit bevezettek az nem ilyen. Lehet persze úgy is, hogy ilyen kicsiségekkel nem törődünk, mint az USA-ban, de van egy remek ösztöndíj mecenatúránk. De az nekünk nincs, valamint ez a rendszer ámerikában is kitol a családok 70%-val.

Bármilyen rendszer, amely csak a pénzszedés és evvel kapcsolatban a piac fogalmának mantraszerű ismételgetéséből indul ki, szisztematikusan kizár jól meghatározható rétegeket a tanulásból.

Aztán persze az egyetemek se igen akarnának azzal szembesülni, hogy melyikük diplomája értéktelenebb. J

Nem könnyű ám reformot csinyáni feleim. A világ bonyolult, és akinek víziója van róla, meg jövőképe annak ezek általában a részletek megértése helyett gyünnek.

Vegyük például Hitlert. Milyen hercig kis víziói voltak Németország jövőjéről és milyen meglepően sokáig eltartottak, konkrétan egészen Moszkváig. Aztán mégis a világtörténelem legnagyobb buktája lett belőle.

Az természetesen igaz, hogy a kampányban mélyebb érvek nem hangzanak el és a Fidesz se egy bonyolult lélek.

De az se túl komplikált a megértés szempontjából, hogyha a Fidesz politikai okokból, vagy esetleg helytelen szakmai indokokból jutott helyes következtetésre, az még magát a helyes következtetést nem diszkreditálja.

És akkor néhány mondat az egészségügyi törvényről.

Fenntartom azt a véleményemet, hogy ennek a komplex problémakörnek nincs általános szakértője se, laikusok számára pedig csak a megértés látszata az elérhető. A részterületek szakértői szintje pedig csak igen nagyvonalúan hangolható össze akkor is, ha megvan az általános politikai akarat, az orvostársadalom támogatása és a barátságos közhangulat.

Van egy ideális orvos létszám és szakorvosi megoszlás, ami az ország ellátásához kell. Ha egy olyan állapotot örököltünk a mai napon, amelyben kevesebb az orvos vagy rossz a szakorvosi szerkezet, akkor az azon való változtatás kb. tíz éves távlatban releváns, mert az orvost nem a ribizkebokorban  találják, hanem képzik, és ennyi idő mire szakorvos lesz belőle.

Addig szarabb az ellátás, mert nem megfelelően képzett és tapasztalt orvosok fogják ellátni a betegeket, vagy ha igen, akkor azok sokkal fáradtabbak lesznek.

Nyugat-Európában sem a ribizkebokorban találják a jól képzett orvost, ők pl. Magyarországon találják, mert itt könnyű angolul, vagy németül beszélő orvost találni, de kerítsünk mi magyarul beszélő orvost mondjuk Kazasztánban, ahol még csáberőt jelenthet egy rövid ideig kishazánk életszínvonala. De ha az ottani elit egyszer hosszabban szieztázik és kevesebbet lop egyszer, már onnan se jönnek majd orvosok ide.

Na és fiúk most jön a piac. Ha kevesebb az orvos, nőnek az árak és kevesebben bírják kifizetni. Vagy várólista lesz, ami infarktusnál pl. tök jó, mert rehabilitációra már nem köll költeni.

A piacon a termékek versenyeznek egymással, azok költségei és minősége. Téged itt a törvény kötelez, hogy szerződj, az állam eladja annak az adódat, akinek te magadtól nem adnád, vagy nagyon más feltételekkel.

Az egészségügyi területen te vagy a termék és csak az egészségeset és gazdagot veszik, mert így logikus. A pénztárak között, amelyek valójában biztosító társaságok lesznek, semmiféle verseny nem lesz, a szegények és betegek között, a gazdag egészségesekért lesz verseny.

Meg abban, hogy ki tudja hamarabb tönkretenni a megyei intézményeket és olcsón megszerezni, vagy bezáratni és így jelentősen csökkenteni az ellátási költségeket, miközben a bevétele változatlan marad.

A piac logikája, hogy a befektetés nagyságához arányló hozam számít, vagyis pont akkora ellátó rendszer lesz, amin a legnagyobb hasznot lehet a befektetéshez képest kihozni. Ennek csak pénzügyi és nem szakmai alapjai lesznek, de jól megfogják indokolni.

Azt mondják, hogy ettől, majd az állam, meg a törvény megvédi az embereket.

Te jó ég! Úgy mint eddig?