A magyarok molotovkoktéljaitól, ments meg Uram minket!

Nem szeretem a forradalmat, de ha ezen múlik megszeretem.

Valahol gyönyörű, hogy a magyarok, molotovkoktélokat dobálnak szocialista politikusok kertjeibe. Ha molotov elvtárs ezt megélhette volna!

De nem élte meg és így elég szar szoci országgyűlési képviselőnek lenni, így a tb privatizációja táján.

Két eset lehetséges:

1)      A koktélozást valamelyik titkosszolgálat szervezi a közbizonytalanság fenntartása végett, valamint a dolog arra is jó, hogy a népharagtól renitenskedő képviselőknek legyen mitől jobban félni. Szinte kár, hogy nem vagyok fogékony az összeesküvéselméletekre és szerintem az emberi hülyeség és a bírvágy elégséges magyarázat mindenre.

2)      A koktélozást néhány a mindennapokba belefáradt honfitársunk bonyolítja, akik tényleg az gondolják, hogy az ügyek puhább, megengedőbb intézése már nem vezet célra.

Ebben az utóbbi esetben tényleg mélyen el kell gondolkoznunk.

A mindennapi anyázástól ugyanis elég messze esik a képviselők udvarának flambírozása, igazából sokkal közelebb esik már a képviselők személyes, közvetlen flambírozásához.

Ez pedig kérem minőségi előrelépés.

Valakik veszik a fáradságot, hogy izzadságos munkával beizzítsák a koktélkeverőt, kiderítsék a képviselők lakcímét, terepszemlét tartsanak, megejtsék az éji szeánszot, úgy, hogy mindeközben ne bukjanak le. Nem semmi. Ez egy igen komoly feladat. És miután ez komoly feladat, ezért nem hal ki az emberiség, no meg azért, mert attól a népszerű gondolattól, hogy kitaposom valakinek a belét, örvendetesen hosszú út vezet eme késztetés beteljesítéséhez. Az emberek jelentékeny többségének a dolog kivitelezése közben (pl. kifele indulván a fáskamrába a nagyfejszéért) csak eszébe villan egyszer, hogy az ilyesmi nem igazán istenes cselekedet és mit is fog mondani gyónáskor a plébános úr, ha a dolog előkerül.

De most kerültek olyan emberek a sifonérból, akik hosszan elgondolkoztak azon, hogyan is lehet az ilyesmit kivitelezni úgy, hogy amerikai szerverekről üzengethessenek és kellően hülyének tűnjenek ahhoz, hogy a szélsőjobbos köcsög címke mögött lényegesen intellektuálisabb bűn bújhasson meg.

Ez nem indulati cselekvés ugyanis. Persze indulat lappang mögötte, de ezt az indulatot már teljesen intellektualizálták és hideg számítássá konvertálták.

Akik ezt teszik, tényleg teljesen bizonyosak benne, hogy a jelenlegi rezsim ellen a végső eszköz, a tevőleges erőszak az egyetlen követhető eljárás.

Ehhez az érzelmi és az intellektuális elkeseredés elképesztő mélysége szükséges, az, hogy a cselekvők semmiféle közösséget ne vállaljanak többé a hatalommal. A jelenség ráadásul statisztikai, a közhangulat végletes romlásában, a húsz éve elpolgárháborúsított magyar közéletben egyre több ember jut el oda, hogy  ő maga ugyan tevőlegesen nem venne részt ellenérdekelt polgártársai elrekkentésében, de teljesen megérti azokat, akik hozzálátnak a dologhoz.

És persze egyre gyakrabban találnak társra azok a bozótharcosok, akik a mellékhelységben lapozgatva a Lőfegyverek című magazin számait, egy jó kis forradalomról ábrándoznak.

Korábban két jólképzett titkos ügynök kellett ahhoz, hogy rávegyenek egy hungaristát egy kis tv ostromra, ma egy zabos középosztálybeli intellektuell simán rábeszéli a két titkos ügynököt arra, hogy együtt látogassanak el valamelyik tendergyőztes politkusgyerek apukájához egy kis autodaféra, lévén, hogy az ügynökök fizetése is legfeljebb féloldalnyi tanulmány ellenértékét fedezi.

      A magyar társadalom legnagyobb cselekvője, a politikai elit, pedig botoxos arccal hazudja 

      az arcunkba, hogy mi basztuk el, ha eléggé szerettük volna a Horn Gyulát, vagy a megyót, vagy elhinnénk a fletónak, hogy ő mindig igazat mond, akkor majd jobb lett volna egyszer.

Közben pedig naponta derül ki annyi svindli, amennyit az orbánbánya négy év alatt sem tudott összehozni, pedig őt se nagyon szerettük, a síkvidéki autópályákat négyszer drágábban építjük, mint a horvátok a hegyieket. A csatornaberuházást a szomszédban kompletten a rá kiadott közpénz 19%-áért csinálja a helyi vállalkozó, mert a többit elviszik a semmit nem csináló fővállalkozók és másfélszer több gyerek éhezik a jóléti rendszerváltás után, mint hat éve.

És tényleg azt hiszik ezek, hogy majd türtőztetjük magunkat? Na most ne jöjjön szembe egyik se.J

Iszonyú nagy bajban vagyunk barátaim.

Nálunk hagyomány, hogy mindig bujtatunk valakit a pincében (sorrendben/19-től/: Dezső bácsit a liberális újságírót a Lenin fiúk elöl, Jenő bácsit a kommünbe keveredett tanárembert Prónay Pali bácsiék elől, Manó bácsit a fűszerest a munkaszolgálat elöl, Manó bácsi családját a nyilasok elől, Manó bácsi lányait a Vörös Hadsereg elöl, Dezső bácsit, mert a honvédlő harcra buzdító cikkeket írt, a Katonapolitikai Osztály emberei elöl, Manó bácsit feketézés miatt szintén a Kat-Pol elől, Sándor bácsit a Magyar Közösség ügye miatt az ÁVH elől, Matild nénit a kitelepítés elöl,  Jenő bácsit a koncepciós perek elöl, Jenő bácsit a forradalmárok elől, Dezső bácsit a pufajkások elől, Géza bácsit a tsz szervezés elöl, valamint Ernő bácsit egy-egy dühös férj elől két ízben).

Üzenem mindenkinek akit illet, hogy a pincénk (kitűnő szellőzés, remek saját vörösbor) újra megnyitotta a kapuit. De van változás emberek! Nem bocsátok meg többé azoknak akik az aktuális hülyeséget támogatták és éjszaka kapálni kell a kertben.