Tizenhárom magyar vértanú

 2014.10.06. 13:05

Mostanság az Aradi Tizenhárom etnikai sokféleségét úgy szokták interpretálni, mint valamiféle korai multikulturalizmust, mintha szerbek, örmények, németek, osztrákok, horvátok harcoltak volna a magyar szabadságért.

Ez teljes tévedés, vagy más kifejezéssel élve: ez a liberális értelmezési kísérlet. Olyan, mint bármelyik másik liberális ötlet. Elsőre jól hangzik, de ha belegondolunk rémületes ostobaság. (Elnézést a profán szóhasználatért egy az Aradi Vértanúkról szóló írásban, de nem lehetett szebben fogalmazni.)

 

Élet és hűség

A magyar szabadságért magyarok harcoltak. Aki a magyar nemzet szabadságáért harcol az szükségképpen magyar is, mert a dolog jellegéből adódóan áldozatvállalásával, élete kockáztatásával átesik a befogadás rítusán, a saját szemszögéből és a már magyarok szemszögéből is magyarként él, tesz és hal, ha kell, és ekkor szükségképpen magyarrá is lesz. Az 1848-as Szabadságharc idején ugyanis még sokak számára volt vonzó a magyar nemzeti ethosz, a magyarság életformája, a magyar nemzet integráló ereje, a magyar életérzés, a Szent Korona, mint emberfeletti, transzcendens összefogó erő kifejezője, egyszóval az, hogy valaki a magyar nemzet tagja, a Szent Korona alattvalója lehet.

Ezek a szerbek, örmények, németek, osztrákok, horvátok és mindenki más (zsidók is) azért harcolt a magyar szabadságért, mert magyar, magyar is akart lenni. Nem állampolgár, nem magyar nemzetiségű, nem magyar nemes, hanem csak szimplán magyar. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ezek az emberek rendelkeztek-e valamiféle eredeti identitással (és őrizték-e azt), vagy többel, az számít, hogy életükkel, hűségükkel ki akarták fejezni, hogy magyarok.

 

Rítus és szabály

A 19. században ugyanis még élt – vagy ki tudja, talán a romantika hatására éledt újjá – az az ősi, atavisztikus gondolat, amely szerint a közösség és az egyén viszonyát szabályok kötik: egy mindenkiért, mindenki egyért. És ennek bizonyosságát kell adnia mindkét félnek ahhoz, hogy az egység létrejöhessen. Önfeláldozást vár a közösség az egyéntől anyagi, szellemi és erkölcsi tekintetben egyaránt. S cserébe az egyének sokszorosának erejét, az autonóm megye helytállását, az állam jogbiztonságát, fegyveres védelmét, s természetesen a részvétel jogát, a közös döntésekbe való beleszólás lehetőségét kínálja.

Nem győzöm hangsúlyozni mennyire távol áll ez a befogadás a mai liberalizmus eszményeitől.

Legfontosabb fogalma a befogadás rítusa, s az, hogy a nemzeti közösség világos szabályokat ad: Vagy belül, vagy kívül. Ha elfogadod bizonyos alapvető szabályainkat, akkor belül, s, ha a szabályok szerint részt veszel a köz dolgaiban, akkor kívül is.

És ezek a szabályok nem azt kívánják, hogy mondj le valamiről, hanem csak azt, hogy fogadd el a mi szabályainkat. Is. Hogy ettől függetlenül te amúgy horvát, németül vagy tótul beszélsz-e gyermekeiddel, egy- vagy két szín alatt áldozol-e az Úrnak, büszkén tekintesz-e őseid armálisára, vagy öntudatos polgárként élsz, az mit sem számít.

 

A nemzetállamok alternatívája

S mindebből az az elképesztő következtetés is adódik, hogy alig több mint százhatvan évvel ezelőtt még jó volt magyarnak lenni, büszkeségre adott okot, ha valakit a magyar nemzet befogadott. Mert minden hazugsággal szemben a magyar nemzet befogadó nemzet volt mindig is, különösen a 19. században mutatkozott meg ennek az ereje.

Az Aradi Tizenhárom és számtalan névtelenül maradt társuk azt tanítja meg nekünk, hogy a Magyar Királyság, sokaknak inkább a Magyar Nemzet, több volt, mint amit a modern kor embere elképzelni tud. A Szabadságharc volt az az utolsó pillanat, amikor még önként ment harcba a magyar megvédeni a hazáját, és amikor a Magyar Királyság valódi alternatívát jelentett Közép-Európa belterjes, nacionalista nemzetállamaival szemben.

Biztos sok minden elrontottunk akkor és utána is, de az Aradi Tizenhárom névsora önmagában cáfolata mindannak, amit el akarnak hitetni velünk magunkról.

 (A "Boldogok a sajtkészítők" nevű blog gazdájának szerkesztői és tartalmi segedelmével.)

 

Címkék: magyarság magyarnak lenni Aradi tizenhárom Aradi tizenhárom vértanú Tizenhárom magyar vértanú

A bejegyzés trackback címe:

https://ennyiresenkinemlehethulye.blog.hu/api/trackback/id/tr436763909

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Tizenhárom magyar vértanú 2014.10.07. 17:13:01

Aki a magyar nemzet szabadságáért harcol az szükségképpen magyar is.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.10.06. 13:59:07

Ez van, sajnálatos tény, de a hazaárulásért jellemzően halálos ítélet jár magasrangú katonák esetében.

Írásod egyébként tele van magyar nacionalista tévhitekkel...

Paranoid Android2 2014.10.06. 19:26:01

@maxval a bircaman: Sajnálom, de láthatólag elég érdekesen értelmezed a "haza" szót.
A hozzászólásodból meg kiviláglanak a magyarellenes tévhitek.:)))

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2014.10.07. 20:14:08

@Paranoid Android2:

Megjelent a nyolcvanas évek elején egy nagyon színvonalas dokumentumgyűjtemény az aradi vértanúkról (Katona Tamás szerkesztésében, bőséges jegyzetapparátussal), érdemes beleolvasnod: www.mek.oszk.hu/06100/06162/index.phtml#

Azért ajánlom figyelmedbe, mert a bejegyzésedben vázolt elképzelés, amilyen hangzatos, mutatós, annyira leegyszerűsítő is. A magyar honvédség tiszti kara ugyanis nagyon sokszínű volt, az ott szolgáló tisztek pályája, motivációi sokfélék voltak. Legtöbbjük nem választotta a honvédséget, hanem ide került, olyan egységnél szolgált, amely negyvennyolcban a Magyar Koronára tette le az esküt. Nem ragozom hosszan, inkább, még egyszer, ajánlom a gyűjteményt.

homoródkarácsonyfalváért 2014.10.08. 10:25:16

Nem tudok elmenni a vértanúk okán az alábbiak mellett.

A magyarországi nemzetiségek magyar tudatának nagyon szép leírása, amit ír Paranoid. De mi van azokkal a nemzetiségi tömegekkel, akik ezt nem így gondolták?

A szabadságharc alatt a magyarok és a magyar hadsereg nem követett el atrocitásokat, legalább is én nem hallottam ilyenről. Ezzel szemben a Szigethegység románsága hihetetlen kegyetlenséggel lépett fel a magyarság ellen. Nagyenyed magyarságának legyilkolása szerintem a magyar szenvedéstörténet kiemelkedő mítosza kellene, hogy legyen, de alig emlékezünk rá. (Csak a nem tájékozottak kedvéért: -be1849 januárjában a román mócok meggyilkolták Nagyenyed magyar lakósságát- etnikai alapú népirtás. Gyakorlatilag Dél-Erdély etnikai arányai ebben az időben változtak meg jelentősen a románság javára, erőszakos úton. A rengeteg enyedi atrocitás közül is kiemelkedik az, hogy az embereket megfosztották a ruhájuktól és hagyták őket Nagyenyed főterén megfagyni.)
Ezeket a gyilkosokat soha senki nem kutatta fel és nem büntette meg. Avram Iancu - bár az elméje, hasonlóan a délvidéki 44-es magyargyilkolók többségéhez - elborult, de szabadlábon, természetes halállal halt meg.

Iancu nemzeti hős. Mármint román nemzeti hős.

A mostani aradi október 6-i megemlékezésen románok tüntettek az ellen, hogy a "romángyilkos" aradi 13 tábornok haláláról megemlékezések vannak. Pedig ennek semmilyen ténybeli alapja nincs, éppen ellenkezőleg történt, a fentiek szerint.

A magyar nemzetbe integrálódott nemzetiségek, vagy nemzetiségi emberek respectje mellett nem tudok nem megemlékezni azokról, akik a magyarság ellenségei lettek.

homoródkarácsonyfalváért 2014.11.13. 09:29:15

Kedves Paranoid, ideje volna megnyilatkozni a csendes amerikai ügyében.

homoródkarácsonyfalváért 2014.12.18. 16:21:24

Kedves Paranoid!

Tán kezedet görcs bántja?

Másra gondolni sem merünk, de akkor azt írd meg! :-)

Áldott karácsonyt az itten járóknak!

Áldott Homoródkarácsonyfalvát pedig az arra járóknak!