Durcás választók (II)

 2014.04.30. 12:42

(3 hete megírtam már, de a téma már akkor is halott volt. PA)
Immár túl a választási másnaposságon, itt az ideje, hogy elemezzük a népakarat megnyilvánulását. Annál is inkább, mert erre sem a baloldali-liberális értelmiség (újfent jelezném, hogy ebben a kifejezésben a „baloldali” és a „liberális” kitétel semmiképpen sem utal eredeti értelmére, továbbá az „értelem” szótő jelenlétéből se vonjon le senki messzemenő következtetést), sem a jobboldal szakemberei nem mutatnak semmi hajlandóságot, csupán ideológiai univerzumaik világleírását aktualizálják.
Magyarországon a maximális részvételi hajlandóság valamivel 70% fölött van. Akkor, ha mindkét oldalnak sikerül a mozgósítás (pl. amikor nagyon éles a verseny) és azok az emberek is elmennek szavazni, akiknek lelki folyamatai a pszichiáterük előtt is teljes rejtély. A politikai semmibe vesző 30 %-ról pedig nem tudunk semmit. Meglepően kicsi az átjárás a két tábor között, 20-25 százaléknyi állampolgár sosem szavaz, ami nem magyarázható a politikától való (kétségtelenül egészséges) iszonyodással.
A mostani részvétel választási adatai arra utalnak, hogy az egyáltalán megmozdítható választói tömeg 10-12 százaléka otthon maradt. Az ő attitűdjeik a magyar politika jövőjének szempontjából legalább annyira fontosak, mint a szavazóké, a jelen politikai struktúrában nélkülük még egy lemorzsolódó Fidesz ellen sem lehetséges a kormányváltás. Arról nem is beszélve, hogy irányultságuk szerintem inkább a Fidesz számára teszi őket visszahódíthatóvá, mert szerintem nagy részük 2010-es Fidesz-szavazó. A recyklált mszp-szdsz koalíció 200 000 körüli szavazatnövekménye ugyanis döntően nem a 2010-es Fidesz táborból, hanem az akkor otthon maradt szavazóikból verbuválódott, a kiakadt szdsz törzsszavazókból és az elemzésünk kulcsszavával jellemezhető, durcás mszp szavazókból.
Az mszp-szdsz koalíció ugyanis elérte a posztgyurcsányi korszak szavazatszerzési maximumát. Az elmúlt kormányzati ciklus után lényegüket adva ennyire lehetnek képesek, miután semmiféle új mondanivalót nem sikerült felmutatniuk és olyan káderhiánnyal küzdenek elfogadható politikusok tekintetében, mint egy átlagos Jobbikos csoport egy kisvárosban. Hihetetlen, de a simon-ügy szinte semmit nem ártott nekik. Áttolt némi szavazót a Jobbikra, valamennyit otthon tartott, de a szocik a törzsszavazóikat jól mozgósították, az utolsó hetekben már semmi másra nem koncentráltak. Ennek oka az volt, hogy világossá vált a számukra, hogy a jelenlegi politikai helyzetben a bázison kívüli szavazatszerzési képességük minimális. Amiben viszont hatalmasat tévednek az az, hogy ezt a problémát a választási rendszernek, a Fidesz negatív kampányának és legfőképpen az állítólagos félrebillent sajtóviszonyoknak tulajdonítják. A Fidesz ennél sokkal rosszabb sajtókörnyezetben is nyert választást. Az eszükbe sem jut, hogy a szavazatszerzési képességük jelenlegi csököttségét a választópolgárok azon tapasztalatának és vélelmének tulajdonítsák, hogy teljesen inkompetensnek tartják őket. A kampány során teljesen adósak maradtak azzal, hogy világossá tegyék mit fognak csinálni és azt ki fogja csinálni. Ráadásul, ha a választópolgár belegondolt a listájuk alapján, hogy ki  fogja csinálni és hogy azok mit szoktak csinálni (illetve nem csinálni), akkor csak az ideológiailag teljesen elkötelezett választóikra számíthattak tömegesen.
Ez a választás a lélekharang az mszp számára, mert azt a tételt is igazolta a párt (és az újra függetlenedni akaró posztszdszes csoportocskák számára) renegátjai számára, hogy van élet az mszp-én kívül is, sőt most az EP és az önkormányzati választáson lehet a legnagyobbat kiharapni a félholt szervezetből és szavazóbázisából. Ezt most már mindenki látja, az EP választás lesz a törzsszavazók közötti közvélemény-kutatás eszköze, még bokros laja is ott nyomja majd a térfelükön.
A Jobbik 200 000 voks körüli bővülése úgy következett be, hogy a válságrégiókban nem voltak képesek az áttörésre, tulajdonképpen a 2010-es eredményüket ismételték meg ott. Ennek oka, hogy a Jobbik egy problémapárt, nem rendelkezik koherens világleírással, csak két-három olyan a mindennapi élethez közeli problémára reflektál, amely nagyon zavarja a mindennapi létet, de csak bizonyos pszichés státuszú emberek számára foglalja el a teljes fogalmi teret. Ezeknek az embereknek a száma a válságlégiókban is limitált. Az mszp pechje, hogy az orbáncigányra trenírozott mszp szavazók oly könnyen átmozdulnak a Jobbikhoz, mert nem a fékek és ellensúlyok hiányától alszanak pocsékul, hanem a tré közbiztonságtól, amire jelenleg meg egyik pártnak sincs semmiféle releváns válasza. Különös, de a Fidesz támogatói számára nem vonzó a Jobbik, a Fidesz támogatottságának csökkenésének nem a Jobbik előretörése az oka. Ennek oka egyébként kulturális, a Fidesz fő szavazóbázisa a Szűcs Jenői értelemben vett nemzeti alsó-közép és középosztály attitűdjeivel rendelkezik és attól nagyon-nagyon idegen a nyilastempó. Az, hogy ezt például a Kálmán Olga -féle szerencsétlenek nem értik meg a társadalmi kiegyezésünk legnagyobb tragédiája. A nemzeti (legszélesebben vett) középosztályt nyilasozó „értelmiség” pedig azt nem veszi észre, hogy viselkedése a magát még csak nem is nemzetinek definiáló középosztálybeli egzisztenciák irányába maga a bolsitempó. És ez a középosztály  a nyilasokra már nem emlékszik, csak alapattitűdjeire alapozva rühelli őket, viszont a bolsi bagázs és annak stílusa személyesen élményként (45 évnél idősebb része számára) van meg és saját emlékei alapján is tud undorodni az ideológiai és erkölcsi fensőbbség eme képviselőitől.
Az LMP túlélését alapvetően a durcás Fideszes és a durcás ballib szavazók furcsa koalíciójának köszönhette, tulajdonképpen úgy, hogy törzsszavazókkal nem is rendelkezik jelenleg.  
Mindig veszélyes a saját rétegtapasztalatunk alapján megítélni egy trendet, de miután a sajátommal teljesen megegyező tapasztalatokat olvastam több helyen a blogszférában, a dolog általánosítható.
A környezetemben a volt liberális szavazók, akik megundorodtak az „elmúltnyolcévtől” és azok a volt Fidesz szavazók voksoltak az LMP-re, akik megundorodtak az „elmúltnégyévtől”. Pozitív, program, vagy eleve szimpátia alapú LMP szavazóról nem is hallottam. Ez nekem azt jelenti, hogy az LMP-és alternatíva sem ideológiailag, sem társadalmi réteg szintjén nem jött még létre, csak túlélt, mint választási lehetőség.



Tehát összefoglalva (a durcás szó használatával):
Az „elmúltnégyévtől” durcás Fidesz szavazók otthon maradtak.
A jobbik szavazói az élettől durcásak és teljes joggal. Nem nácik, nem szélsőségesek, hanem az életviszonyok szélsőségesek, amiben élni kénytelenek. A Viktor ne legyen durcás, hanem nekik is kormányozzon jól, sőt egyáltalán.
Az LMP szavazói akár jobb felé vannak megsértve, akár bal felé, egyformán durcásak. Ezek durcás, de tudatos választók, a jó kormányzás igaz alanyai, mert duzzogva bár, de elmentek állampolgári kötelezettségüket teljesíteni.

Az értelmiség is durcás, mert egyetlen olyan elemzést sem sikerült olvasnom a választásról, amely szerzőjéről feltételezhető, hogy értelmiségi lenne.
Senki, semmiféle értékelhető következtetést nem vont le ennek a választásnak az eredményéből.
Pedig mindenkinek kellene.
A Fidesz nem nyert eléggé, a szocik nagyon vesztettek, a jobbik nem haladt előre semmit, az LMP továbbra sem alternatíva.
Mintha semmi sem történt volna.

 

Címkék: választás 2014

A bejegyzés trackback címe:

https://ennyiresenkinemlehethulye.blog.hu/api/trackback/id/tr656099703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

no_successful2 2014.04.30. 13:09:24

Én inkább azt mondanám, hogy egyfajta átmenetnek vagyunk tanúi.
A poszt MSzMP--s időszak politikai klímája múlóban van, A polgári gondolkodás pedig ébredőben.

homoródkarácsonyfalváért 2014.05.01. 20:36:20

@no_successful2: Kb. én is erre gondoltam. Amennyiben nem tudnak baloldalék Budapesten főpolgármestert nyerni, márpedig nem tudnak, a talpra állásukra semmi esély. Ebben az esetben kíváncsian várom, hogy ki falja fel őket, azonban szerintem még ezt sem lehet látni. Ennyiben igaza van Paranoidnak.
A jobboldal politikai robbanása 2010-ben megvolt, 2014-ben pedig konzerválódott. Szép nyugodtan követi ezt a kulturális haladás is, mert nincs, aki terrorizáljon minket.
Hacsak saját magunk nem! :-)
süti beállítások módosítása