Az új választási rendszer

A „baloldal” abban is teljes tévedésben van, ahogyan értelmezi az új választási rendszer működését. A Fidesz ugyanis olyan választási rendszert készített, amely az elmúlt 6 választás tapasztalatait összegezte, nemcsak a saját szempontjai és érdekei szerint, hanem az ország kormányozhatósága szempontjából is. Ne felejtsük el, hogy itt minden kormány, a totál megbukottak is, simán végighúzták a ciklusukat. Ezt politikai stabilitásnak hívják, és ha hatalmon vagyunk épp, akkor csípjük is.
A ciklus közepe táján (is) elvakította Fidesz politikusait a realitásérzékük, egyszerűen el nem tudták képzelni, hogy a balosok olyan hatalmas barmok bírnak lenni, ahogy az végül sikerült nekik.
A Fidesz arra számított, hogy a négy év végére a szocik magukhoz térnek és kétesélyes lesz a választás. Reálisan arra lehetett számítani ugyanis, hogy visszatérünk a két nagy párt versenyéhez, amelyet a gyengülő jobbik és az esetleg túlélő LMP zavarhat csak meg. A létrehozott egyfordulós vegyes rendszer, a győztes kompenzációval, két 40 % feletti nagy párt esetén már az egyéni kerületek viszonylag kicsi elbillenése esetén is lehetővé teszi a többség megszerzését, koalíciós kényszer nélkül. Magyarország jelenlegi külpolitikai helyzetében ugyanis lehetetlen a jobbikkal kormányozni, az LMP-vel meg nem tanácsos, mert az még esetleg a szocik felé is elmozdulhat, vagy egyszerűen csak nem hajlandó a koalícióra.
A választókerületek határainak meghúzásával még annyit javítottak a rendszeren (a maguk számára), hogy a „baloldal” borítékolható budapesti győzelme esetén is legyen esélyük győzni országosan, ne Budapesten múljon a jobboldal győzelme, mint 2002-ben (28:4), sőt talán 2006-ban (28:4) is. Praktikusan ez azt jelentette, hogy a budapesti kerületek számarányának minimális csökkenése mellett talán nem túlzás azt mondani, hogy döntetlen listás eredmény esetén a szavazateloszlás az egyéni kerületekben a jobboldalnak kedvezett volna, de ez csak egy két plusz mandátumot jelentett volna, nem többet (Budapesten.
Vidéken pedig remélhető volt a jobboldal jelentősebb fölényének megmaradása. Ez így együtt még egy erősebb jobbik (10-12) és LMP (7-10) esetén is lehetővé tette volna a Fidesz számára a mandátumok többségének megszerzését.
A Fidesz a jobbik erejének megmaradásával sem számolt ugyan, de a rendteremtés és elszámoltatás elmaradása csak minimálisan növelte, de nem Észak-Magyarországon a támogatottságukat, így nem vesztettek ott egyéni kerületeket miattuk.
De szoros volt. Pontosabban szoros lehetett volna, ha a két nagy párt között kisebb, 10 % alatti a különbség.


A „baloldal” stratégiájáról összefogási és jelöltállítási szempontból:

A választási eredmények és a kampány történései alapján kimondható, hogy az mszp és az Együtt-PM szövetség eredeti megállapodása volt a jó stratégiai válasz az adott helyzetre.
Ha úgy indulnak el, hogy a két külön lista mellett csak egy (közös) jelöltjük van választókerületenként és a gyurcsány párt külön indul, ma valószínűleg nemcsak több képviselőjük van, hanem a gyurcsányra kenhetik a kormányváltás elmaradást. A mesterházi-bajnai tandem ugyanis bizonyos értelemben kezelte volna a simon-ügyet is. Akik bajnaiban látták a baloldal megmentőjét és a csalódott balosok, egykori szdsz fanok átszavazhattak volna az Együtt-PM-re. A gyurcsány listán a simon-ügy nem dobott volna, ez a választás csak azt mutatta volna meg, hogy a fletó befér-e a parlamentbe. Szerintem egyébként nem jutottak volna be, mert az elmebaj azon fajtája, ami kompatibilis a fletó iránti rajongással ennyire nem gyakori a népességben. Viszont nagy átfedést mutat a bajnai iránti rajongást kiváltó defektussal, tehát a külön bajnai-lista szívott volna el szavazókat a gyurcsányéktól is.
Persze  a dk 3-4 százaléka hiányzott volna, de a simon-ügy után a szavazatmaximalizálás sem tette volna lehetővé a kormányváltást.
Tehát mesterházi felelőssége a kecske-pincsi jellegű tahósodás felvállalásában érhető tetten, valamint persze abban, hogy elment egy olyan lakásba, ahol a galamusos értelmiség ülte torát és hagyta magát bedrogozni heller ágnestől. Gyenge ember ne menjen politikusnak. Csak azt remélhetjük egyébként, hogy annyi ereje azért még marad neki, hogy a Botkát nem engedi a hatalom közelébe, mert vele még a végén lenne esélyük 18-ban.

A „baloldali” „értelmiség” most persze rettentően durcás és a hülye választókban keresi a hibát.
De mit is mondhatnának azok, akiket most is 75-25-re megint leszavaztak. Vagy ha az otthon maradó 3 és fél milliót is beleszámoljuk, akkor marginális kisebbségnek bizonyultak csupán (1/8).

Az új választási rendszer egyébként ebben a szélsőséges helyzetben is jól vizsgázott. Marginalizálta a jobbikot, beengedte az LMP-t és a baloldali szélsőséget is értékén kezelte. A kétharmad nem szándékolt következmény csupán.
Az hogy a Fidesz újabb 2/3-a történelmi lehetőség, vagy történelmi baleset az rajtunk is múlik. Hiszen a centrális erőtér mellett felnőhet egy új erős ellenzéki erő is, vagy adhatunk egy új esélyt a jobbik-mszp szavazói klubnak is 2018-ban.

§§§§§§§§§ (dollárjelek:)

A 3 folytatás címlistája:

II.         A néplélek
III. A néptelen lélek
IV. Az Index indextelenedése, avagy a normális sajtó   nélküli ország