Különös, de Orbán Viktor élete legjobb beszédét mondta el tegnap. Azért különös, mert sem a helyzet, sem a pártelnök elmúlt években mutatott politikai és retorikai teljesítménye nem predesztinálta erre.

Ezt még az a lényegtelennek kevésbé tekinthető körülmény sem befolyásolja, hogy gyakorlatilag szinte nem mondott semmit.

A kapitalizmus megnyervadásának konstatálása és egy új gazdasági és kisebb részben politikai rend létrehozásának igénye teljesen egybecseng a magyar középosztály intuíciójával arról, hogy mit is kéne csinálni. Ez a diagnózis ráadásul helyes is, bármennyire is fog hisztériás, tetaninform görcsöket produkálni a baloldali értelmiség (teátrális szuperponálódásokkal), ennek hallatán, ugyanaz az értelmiség, amely hasonló fensőbbséggel értekezett pont huszonegy éve, a szocializmus alternatívátlanságáról.

Orbán Viktor semmiféle komolyabb utalást nem tett holmi választásokra, ezzel üzenve minden potenciális molotov-koktél kotyvasztónak, hogy érzékeli a közhangulatot, amely az 1956 október 22-eit idézi, és nem ragaszkodik  feltétlen ahhoz, hogy a választások formaságát beiktassák a hatalomra kerülésének folyamatába.

Az itt helyben szokásos három hónapos választási hercehurcát aztán végképp nem bírná ki az ország, és minden nappal nő annak a veszélye, hogy az átmeneti kormánynak a felhatalmazást az utcán kell megszereznie.

Orbán Viktor világossá tette, hogy kitűnő formában van, személyes helyzete, tekintélye megkérdőjelezhetetlen és még élvezi is ezt a futamot. Demonstrálta végtelen magasabbrendűségét, hiszen kiderült, gyurcsány ferenc személyének említése gyakorlatilag nem szükséges kellék már a magyar politikai közbeszédben, annak a helye már a bírósági tudósítások körében keresendő.

A beszéd világossá tette, hogy vannak itt értelmes és tettrekész emberek, az európai normákon belül, akik bármikor, amikor a nép úgy akarja, képesek átvenni az ország irányítását.

Nem lehet eléggé dicsérni a beszéd nyugtató, otthon tartó jellegét, például azt, hogy szó sem esett a kormány kétségbeesett közbeszéd tematizálási kísérleteitől, a magyarok és a cigányok közötti polgárháború kirobbantásának előkészítéséről.

Ha lesz forradalom, az azért lesz, mert a kormány előkészíti és kikényszeríti totális alkalmatlanságával és arroganciájával és azért lesz, mert már most van egy olyan erősen két millió feletti számosságú választói tömb, amely együtt mozdulva, akár az utcán is kikényszerítheti a kormány szélsebes távozását.

Orbán Viktor meglepően zseniálisan, egy mozdulattal odapozícionálta magát ennek a tömegnek az élére, de úgy, hogy ő egy szót sem ejtett arról, hogy mozdulni kéne.

Ő lesz majd a vezető, az olaj a háborgó tengerre, aki majd lecsendesíti az utcán magasra csapó hullámokat, sőt majd úgy megyünk az utcára, hogy egyenesen Orbán Viktort követeljük a kormányba.

Akinek ez elsőre meredeknek tűnik, az hunyja be a szemét és képzeljen maga elé, egy 360 forintos euro árfolyamot. (Akinek euroban van a megtakarításuk, azok próbálkozzanak a 380 forintos benzinárral.)

Orbán Viktor visszatért és én például most bízom benne tíz év óta először igazán.

A sikeres próza titka, mint tudjuk, az elhagyás technikájában rejlik és Orbán Viktor az égegyadta világon semmit nem mondott arról, mit is fog csinálni.

Hát feleim én nem is akarom tudni.